Seite - 301 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

301 ezt mormolják : „Gyűjtöm a hasznát, de nem az egészet". E füveket megfőzik, és ezzel az ilyen helyeken legelő tehenek tejét elapasztják. A ki a boszor- kányokat meg akarja látni, annak Szent Adalbert napja előtt kora hajnalban el kell mennie a legelőkre, a hol minden esetre fog ilyenféle asszonyokkal találkozni. De kivált nagypénteken siet minden boszorkány a legelőkre füveket szedni. Hogy különben megtudják, kik a falu boszorkányai, annak különféle módjai vannak ; sőt arra is lehet a boszorkányt kényszeríteni, hogy a meg- károsítottnak házában megjelenjék. A boszorkányok tehenei természetesen mindig nagyon bőven tejelnek; de a boszorkány csak azért tart tehenet, hogy ne lássák meg, honnan kerül a sok teje, minthogy akármilyen tárgyat, például létrát, jászolt, talyigát, kötőféket; czöveket, vagy bármit meg tud babonázni, s csak alája kell tennie a sajtárt, és annyi tej folyik belőle, a mennyit akar. A boszorkányokon kivűl vannak még varázslók, és olyan emberek, a kik a nélkül, hogy varázslók volnának, mégis rendkívüli dolgokat tudnak bizonyos eszközökkel végrehajtani. így pl. a denevérnek van egy csontocskája, • melylyel láthatatlanná teheti magát az ember ; csak érteni kell e csontocska megszerzéséhez, ennek pedig megvan a megszabott módja. A ki e csontocska birtokában van, az csak vegye a fogai közé, és rögtön eltűnik a mások szemei elől, míg ő egészen jól látja amazokat. Épen ilyen csodálatos hatású cson- tocskája van a macskának is, de csak az olyan fekete macskának, a melyen egy parányi fehér folt sincsen. A páfrány magva minden ajtót és lakatot kinyit, és kincsek fölkutatására segít. Hasonló tulajdonsága van a „tolvaj" nevű fűnek is. Némely kisebb falukban vannak úgy nevezett „felhő-harangok", melyek külön erre való haranglábakon függenek, s a községtől e czélra alkalmazott harangozóik vannak. E harangoknak az az erejük, hogy a zivatart és jégesőt az illető faluktól, sőt néha bizonyos távolságú szomszéd faluktól is elhárítják. A harangozónak azonban ügyelnie kell, hogy épen a kellő időben kondítsa meg a harangot, mert különben a felhő átlépheti a határt, és minden kongatás hiábavaló. A Planétások úgy e harangokra, mint azok kongatóira szerfölött haragszanak. Gyakran megtörtént már, hogy a Planétás kikapta a kötelet a harangozónak a kezéből, és rá kiáltott: „Ereszd el, ereszd el!" Az ilyen „felhő-harang"-ot megszentelni igen nehéz dolog. A papnak, a ki erre vállal- kozni akarna, egyfolytában kilencz nap és éjjel „nehéz" imádságokat és igézéseket kellene mondania, és az egész idő alatt nem lenne szabad sem a szemét lehúnynia, sem ennie, vagy innia.