Seite - 302 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

302 Érdekesek az emberek és az állatok közötti vonatkozásokat illető föl- fogások is. A macska például csak hetedik éves koráig marad hű a gazdája házához ; később különféle házakban, sőt más-más falvakban is kóborol, éjjel pedig puszta helyekre megy, hogy ott az ördögökkel tánczoljon. A gólya a háztájat, a hol fészkel, megvédi tűzvész és villámcsapás ellen ; épen azért nem is jó vele kikötni, kivált a fészkét leverni, vagy a fiókáit megölni, különben megboszúlja magát; üszköt visz a csőrében és fölgyújtja vele a házat. Ősidőkben, az „Atya Úristenu világkormányzata alatt, az emberek óriás termetűek valának. Ostornyélűl akkor a parasztnak egy-egy egész mai fenyűszál kellett, ostorát pedig száz köteg kenderből sodorta. Mikor a „Fiú Isten44 uralma kezdetével a mostani emberek termettek, a régiek szörnyen csodálkoztak rajtuk. Egyikük egy ilyen kicsiny szántó-vetőt a keztyűje egyik ujjába dugva, hazavitt, hogy a feleségének megmutassa, még pedig ekéstűi, boronástúl, kocsistúl, a béresével és az egy pár lovával együtt. A Fiú Isten uralma után következik a Szentléleké ; ez alatt azonban az emberek mái- olyan parányiak lesznek, hogy a mai kemenczékben bátran elcsépelhetnek. Ünnepek és szokások . — A keresztény ünnepi naptár a karácsonyi ünnepkörrel kezdődik. A karácsony-ünnep előtti nap neve „ Wilia 44 (a latin vigilia szótól), és e naphoz, mely az egész lengyel nemzetnek igen nagy ünnepe,, a népnél még igen sok titokzatos szokás fűződik. Az ünnepnap fő része a bőjtös vacsora, melyet alkonyat táján áhítatos hangúlatban költ el az egybegyűlt család, még pedig a palotában lakó főúr is egészen azon módon, mint a legszerényebb földmíves a maga szalmafödele alatt. E vacsoráig a parasztnép rendesen „szárazon44 (vagyis étlen) tölti az egész napot. Legfölebb ha egy darabka száraz kenyeret esznek ilyenkor, és innen a „száraz44 szó. A mi e napon történik, ugyanaz fog az egész éven át történni; mindenki óvakodik tehát szomorkodni, különben az egész éve szomorú lenne. Épen így lehetőleg kerülik a betegeskedést, nehogy az egész éven át betegek legyenek ; a gyerekek meg a verést, hogy az egész éven át ki ne kapjanak. E napon semmit sem szabad javítani, vagy kölcsön kérni, beteg embert sem jó a házba bocsátani, ha pedig mégis belépne, a mint eltávozott, rögtön egy hagymát kell utána dobni, hogy betegsége a házba be ne fészkelődjék. Bundában sem jó e napon sehová sem belépni, mert keléseket visz az ember a házhoz. Ha azonban e napon valami jól sikerűi, az az egész esztendőre szerencsét jelent. Épen ezért nemcsak a tolvajok, hanem mások is „szerencsét44 próbál-