Seite - 305 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

305 embernek. A különféle ételek elköltése közben az egyes vidékeken sokféle szokás járja. Például a káposzta evése közben a gazda a mellette ülőnek könnyedén meglegyinti a fejét s így szól: „Bokrosodjál, káposztácska, bokro- sodjál!" Mikor borsót esznek, gyöngén megczibálják egymásnak a haját, mondván: „Tekergőzzél, borsócska, tekergőzzél!" Vagy: „Kötődjél, borsócska, kötődjél!" Továbbá egy kanál borsót kivesz a gazda a tálból, kidobja az ablakon és így szól: „Nesze, farkaska, lásd meg e borsót, de ne jöjj hozzánk a jövő újév előtt". A kölesnél fejbe kollintják egymást s ezt mondják: „Csomósodjál, köleske, csomósodjál!" A burgonyánál : „Csírázzál, burgonya, csírázzál!" Tésztás eledeleknél: „Sokasodjál, gabona, sokasodjál!" Káposzta- evés közben nem szabad a kanalat lenyalni, különben a következő évben a hernyók megeszik a káposztát. Arra is ügyelnek, hogy kinek az árnyéka a legélesebb és a leghosszabb vacsora közben ; hitük szerint ugyanis az ilyen árnyék gazdája lesz a leghosszabb életű. Vacsora végeztével megint térdre borúinak valamennyien és hálát adnak Istennek, hogy e vigiliát megérniök engedte, vagy rázendítenek egy ^kolendá^-xiL, vagyis karácsonyi énekre. Az egész falu csakúgy hangzik, szinte harsog az általános énekléstől, mely után egy időre ismét elcsöndesül minden, mert még igen sok ez estén a teendő. A gazda kioldja a szalmakévét vagy kévéket, már a mennyit épen a szobába vitt, s a legényekkel versengve földobál belőlük néhány maroknyit a szoba mennyezetére. Mentül több szalma- szál akad meg a gerendák között, annál dúsabb lesz az év aratása. A leányok kiszaladnak az udvarra s „Holla ho!" kiáltozással várják a visszhangot. A honnan jön, onnan érkezik a jövendőbelijök. Mások meg kisietnek a patak- hoz és a kezükkel egészen a víz fenekéig lenyúlkálnak. A ki ilyenkor vélet- lenül egy darab bőrt halász ki, annak az ura varga, a ki szeget, azé kovács, a ki egy darab fát, azé asztalos, a ki egy marok földet, azé parasztgazda lesz. Különben mindenki jól teszi, ha a vacsora után kimegy a szabadba s az erdők és hegyek felé lehel, mert ezzel megóvja magát a torokfájástól. Ez alatt a gazda a béreseivel szalmaköteleket fon. Majd baltát vesz a kezébe, a legények pedig a köteleket fogva, kimennek a gazdájukkal együtt a gyümölcsfákhoz. Minden fát sorra járnak s a melyiknél megállnak, azt a gazda háromszor jól megüti a szekerczéjével és így szól hozzá: „Leváglak, mert nem akarsz teremni". A legények azonban könyörögve szólnak közbe : „Ne vágd ki, ne vágd ki, mert még fog teremni". „No, ha így van — szól a megengesztelt gazda — akkor jó". S ezzel körűifonja a fát egy szalmakötéllel, a mely G. 39