Seite - 306 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

306 mindaddig rajta marad, a míg magától le nem esik. A ki karácsony böjtje után jár valamely lengyel faluban, nem egy ilyen szalmakoszorús fát láthat. De az állatok is hadd érezzék meg, hogy karácsony böjtje van. E czélból utóabrakúl a legjavából kapnak. A lovakat, melyeket közönségesen csak szénával és szecskával tartanak, ez alkalommal ráadásúl még zabbal is jól- laktatják ; a tehenek is jobbféle és bőségesebb zöld takarmányt kapnak, sőt a sertéseknek is kevernek szemes táplálékot a rendes eledelük közé. Az állatok ez éjjelen emberi nyelven beszélgetnek egymással, s a ki az ilyen beszélgetést kihallgathatná, ugyancsak csodálatos dolgokat tudhatna meg tőlük; de a hallgatódzás veszedelmes. Egy paraszt mégis megkisérlette; a jászol alá bújt, hogy a barmait kihallgassa. „Nem sokára, meglássátok, — szóltak az ökrök a tehenekhez, — nehéz munkánk akad". „Vajon miféle?" kérdik a tehenek. „Ne is kérdezzétek, — válaszolának az ökrök, — a gazdánkat viszszük ki a temetőbe". Es úgy is történt, mert másnap a paraszt már halva volt. A gyümölcsfák megkoszorúzása után az istállóajtókat sorban háromszor meg szokás kopogtatni és bizonyos kérdéseket intéznek a benn lévő állatokhoz. A sertésektől megkérdik, hogy dús lesz-e az év makktermése; a szarvas- marhától pedig, hogy lesz-e sok széna; a lovaktól meg: „vajon megyünk-e az idén lakodalomba?" Ha erre az állatok az istállóban hallhatón megmozdúl- nak, azt kedvező jelnek tekintik ; a legkedvezőbbnek pedig azt, ha a sertés röfög, az ökör bőg és a ló nyerít a hozzá intézett kérdésekre. Ilyenformán az udvaron és a kertben is rendet csinált a gazda, s most már legfölebb még az van hátra (ha ugyan már a vacsora előtt el nem intézte), hogy minden szögön függő súlyos tárgyat leakaszszon, mert ilyen nagy és szent ünnepen, a minő a karácsony, semminek sem szabad dolgoznia, vagy bármikép megterhelve lennie. Még az óra nehezékeit is le kell szedni, nemkülönben a szabadon függő kútostort is, a melyet ez időre a kút kávájához támasztanak, stb. Ezután ismét a szobába gyülekeznek valamennyien, és megint elhangzanak a kedves karácsonyi énekek, melyek ez órában Lengyel- ország összes katholikus falvaiban és városaiban, palotában és kunyhóban egy szívvel-lélekkel dicsőítik a Megváltó születését. S a lengyel ember, legyen ez órában akárhol a világon, szárazon avagy vízen, Szibéria jégmezőin avagy Brazília délszaki őserdőiben, — mindenütt megemlékezik e nagy és szent ünnepről. így tart ez éneklés egész éjfélig, a mikor a harangok a pásztorok miséjére szólítják a hívőket. Ekkor, a ki csak teheti, a templomba siet; a világért sem mulasztaná el senki a szent misét, mely után még eléggé