Seite - 308 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

308 Karácsony napja olyan nagy ünnep, hogy ilyenkor nem illik kisöpörni a szobát sem, melynek a padlóját előtte való este szalmával hintették be. E napon látogatásokat sem tesznek sem barátaiknál, sem szomszédoknál. Majdnem az egész délelőtt az isteni tisztelettel telik el a templomban, délután meg vecsernyére mennek, este pedig ismét karácsonyi énekeket zengedeznek, de korán térnek nyugalomra. Hajdan egész Lengyelország-szerte lóháton szoktak karácsony napján templomba menni . E szokás még ma is él a lasozviakoknsl , nevezetesen Stale és Mokrzyszów falvakban, melyek közül az előbbi mintegy háromnegyed mérföldnyire van a tarnobrzegi templomtól, a másik pedig fél mérföldnyire. Már néhány héttel karácsony előtt jobban táplálják és ápolják a lovakat, hogy szégyent ne valljanak velük. Karácsony napján reggel nyolcz óra tájban lóra ülnek Stale öreg és ifjú férfiai és a Mokrzyszów felé vivő út mellett álló szentkép előtt gyülekeznek. A mint a falu legidősbje közéjük ért, megindúl a körülbelül kétszáz lovasból álló csapat s nyereg nélkül üget Mokrzyszówba. Ott az útmutatónál legalább ugyanakkora csapat vár rájuk. „Dicsértessék a Jézus Krisztus!" köszöntik őket a staleiak. „Mindörökké, amen!" felelnek amazok. Mind a két csapat egyesül s most így mennek Tarnobrzegbe. Eleinte csak ügetnek, de nem sokára fölhangzik innen-onnan a jelszó : „Jól megüljétek a lovat, legények!" Erre eszeveszett vágtatás kezdődik. Senki sem kíméli a lovát, mert e fél- mérföldnyi úton mindegyik meg akarja mutatni, kinek vannak jobb lovai, a staleiaknak-e vagy a mokrzyszówiaknak, és hogy kié a legjobb a maga csapatjában. Ez a verseny valósággal élet-halálra szól. A ki a lóról leesik, a mi nem egy pelyhes állú sihederrel megtörténik, azt ráadásúl még jól ki is nevetik az asszonyok. A lovakat Tarnobrzeg külvárosában a dzikówi parasztok őrizetére bízzák, és gyalog mennek a templomba. Isteni tisztelet után haza nyargalás közben megint hasonló futtatás következik. De visszatéréskor nem olyan nagy szégyen a lóról lebukni, mint oda menet. Azonban e lovaglás czélja korántsem pusztán az, hogy kitűnjék, kinek jobb a lova. A lasowiakok ugyanis azt mondják, hogy azért mennek ilyenkor lóháton, mivel bűn lenne kocsira rakodni, és mert ez okból legalább jobban tartják a lovaikat. Ugyané szokás Nyugati-Poroszország lengyel lakóinál is megvan azzal a különbséggel, hogy ott a pap megáldja a lovakat. Szent István napja mozgalmas élet kezdete. A szent vértanú meg- kövezésének emlékére számos helyen a nagy mise alatt zabot szentelnek, melylyel azután előbb a papot, majd pedig egymást dobálják meg a hívek.