Seite - 311 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

311 Háromkirály napján a templomban megszenteli a pap a krétát, tömjént és myrrhát. Isteni tisztelet után a szentelt krétával minden parasztház mindenik ajtajára fölírják a három király nevének kezdőbetűit (C. M. B.) és keresztjelet tesznek alájuk. Néhol a krétával „lánczu-ot is húznak az egész ház körűi, hogy abba a „Gonosz" be ne léphessen. A tömjén és myrrha is az Ördög ellen való szer, miért is megfüstölik velük a marhát, mielőtt a legelőre kihajtják, nemkülönben orvosságúl is használják hirtelen ijedtség ellen. Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.) napját a lengyelek is „Gyertyás" Boldogasszonynak nevezik, mivel e napon szentelik a gromnice nevű nagy viaszgyertyákat, melyeket égiháború idején meggyújtanak, hogy a házat a villámcsapástól (grom) megóvják. A haldoklóknak is ilyen gyertyát adnak a kezükbe. Ha ilyen szentelt gyertyát egy kis bödönre erősítve s aztán meggyújtva, folyóvizén úsztatnak, mikor valami vízbefúltnak a hulláját keresik, így könnyebb azt megtalálni, mint egyébként. A gromnicáv al megfüstölt teheneknek nem tud a boszorkány ártani. Gyertyaszentelő ünnepe után a Tornánál, a jászollal s a csillaggal való járás és egyáltalán minden kolen- dálás megszűnik. A farsang (zapusty), melynek mi^sopusty („hús-szabadja", — migso = „hús" és puScié = „szabadon bocsájtani" szavaktól) és ostatki (maradékok) neve is van, régebben nagyon zajos és víg volt. „Ha már farsang van, — azt tartották, — legyen farsang. Bele két oldalszalonnát a káposztába, asszony!" Kölcsönösen megvendégelték egymást szalonnával és kolbászszal, a korcsmák- ban pedig ittak és tánczoltak „rogyásig". A mely asszony a farsangon nem tánczolt, annak nem termett jól a lenje és kendere. Hát bizony ez pazar és sokszor még botránkoztató mulatozás is volt. A mai farsang nagyon külön- bözik a hajdanitól. Ritkán látni manapság az ú. n. Bekusy menetét is, a mely pedig harmincz évvel ez előtt még egészen általános szokás volt. Sajátszerű álorczás legények csoportja alkotta e menetet, a melyben egy koldús, egy zsidó, egy török, egy asszony, egy kisasszony, egy drótos, egy czigány és czigányasszony, az Ördög és a Halál valának a főbb személyek. Melléjük még egész lakodalmas nép és zenészek, egy zsandár, egy tolvaj, meg egy végrehajtó és rendőrtisztviselő és egy lovas parasztember csatlakoztak. Ez az egész csapat, ki-ki a szerepéhez képest öltözve s betanítva, végigjárta házról-házra a falut és ajándékokat gyűjtött, kivált az elül haladó koldús, a ki botjával mintegy útat nyitott a nézők tömegén át. Ezért ezt a menetet a „koldússal való járás "-nak is nevezték, a kin kifordított báránybőr bunda