Seite - 312 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

312 volt, a derekát szalmakötél övezte. Erről az övről burgonyából fűzött olvasó lógott, a fején pedig magas tarka papírsüveg volt, fenyűgally-bokrétával és szalagokkal díszítve. Méltósággal lépkedett és e közben mindenféle hóbortos zagyvalékból és sületlenségből összetákolt „Miatyánk"-paródiát gagyogott, a min a nézők nem győztek eleget kaczagni. Nagy lárma és zsibongás kisérte a menetet, s tolongva igyekezett mindenki a „koldus" közelébe, hogy hallhassa, míg ő botjával jobbra-balra ütve íitat csinál. A czigány és a czigányasszony jósol, betegségeket gyógyít ráolvasással, időről-időre pedig tánezra perdűl. A drótos egyre ezt kiabálja: „Fazekat drótozni!"; e közben azonban földhöz vagdossa a kezébe adott edényeket. A menyasszony és vőlegény a zenészek kíséretében egészen úgy lépdelt, mintha a pap elé mennének, a vőfélyek és nyoszolyóleátiyok pedig fölváltva hol énekelnek, hol tánezra kerekednek. A Halál nagy kaszával, az Ördög meg vasvillával fölfegyverkezve, karöltve mennek, mint jó barátokhoz illik, s közben-közben szintén tánczolnak egyet. A zsandár a megkötözött tolvajt kiséri, a ki összelopkodott holmival telt útitáskát czipel; a rend embere közben-közben mintha jegyzeteket csinálna és fürkészve nézgélne körül. A végrehajtó a rendőrtisztviselővel valahányszor egy-egy parasztházba betérnek, összeírja az ágyneműt, a lovakat és teheneket, mintha adóhátralék fejében le akarnák foglalni. A lovas paraszt a részeget adva nyargalász idestova és trombitáját harsogtatja. A lova azonban csak utánzott ló, melynek a feje, a nyaka és a fara fából van faragva, a dereka pedig egy abrakoló rosta két nagy ljrukkal, hogy a paraszt a két lábával benne állhasson. A ló fehér vitorlavászonnal van bevonva. Ezt a menetet a „farsanggal való járás"-nak is nevezték, s benne a farsangot a „koldús" jelképezte. Némely vidéken csak a „koldús"-sai és az íródeákkal járnak körűi, másutt meg a lovassal, a kinek Koyiik (lovacska) a neve. A lovacskát kisérő legények ezt éneklik : Az imént leírt színjátékot rendesen farsang utolsó keddjén adták elő. A rá következő hamvazó vagy „bemenő" szerdával (wstypnci éroda) kezdődik a bijt , mely igen szigorú, minthogy a nép annak egész idején át még a tejtől és tejből készült eledelektől is tartózkodik s csupán olajjal, még pedig len- vagy kendermag-olajjal főzi ételeit. A böjt megszegése, vagy, mint a nép nevezi, „átlyukasztása" olyan az Úristen előtt, mintha valakinek átlyukgatott „Ugorj, ugorj, lovacskánk, Ugorj át a barázdán! Merre lovunk elugratjuk, Bőven fog teremni; Merre lovunk nem ugratjuk, Ott nem fog teremni."