Seite - 315 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

315 ezek pedig amazok előtt hamuval teli fazekakat vagdostak a földhöz, s az arramenőket hamuval behintvén, tova-szaladtukban így kiáltottak: „Böjt közepe, nemes uram!" és: „Böjt közepe, kisasszonykám ! * Virágvasárnapon ma is szokásban van mindenütt a „ pálma-u vagyis barkaszentelés, s a templomból haza vitt barkákkal a pásztor vagy a felesége meglegyinti a teheneket az istállóban és így szól hozzájuk: „Sok tejet adj és Szekeresek nyári időben. ne rúgj! Egyél rendesen és engedd magad szépen megfejni!44 Ez intelem után a fűzfa-barkát a gerenda mellé tűzik, hogy a boszorkány a marhának ne árthasson. Az ördög az egész éven át be se néz a templomba, virágvasárnapon azonban mindenáron ott kell lennie az evangéliumon. Ez alatt az őrizetében lévő összes kincsekre senki sem vigyáz, s azok ilyenkor „fölvetődnek" a föld színére és „ meggyúladnak44 (przepalajq sig). Ilyen meggyúladt pénzt el is lehet az ördögtől kaparítani, de nagyon kell vele sietni, még mielőtt a 40*