Seite - 318 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

318 darabkákat pedig a szántóföldekbe dugják, hogy a vetést a jégveréstől megóvják. A nap többi részét a gazdasszonyok a ^wi^cone* (szentelt holmi) előkészí- tésével töltik el, a melynek egyetlen lengyel házban sem szabad hiányoznia. A „szentelt" holmi tojásból, különféle süteményekből, füstölt húsból, fűszerek- ből és italokból áll, melyek a húsvéti ünnepek alatt kerülnek elfogyasztásra. Mentül vagyonosabb a család, annál dúsabb a „szentelt". A parasztoknál rendesen tojás, szalonna, kolbász, kenyér, húsvéti kalács, sajt, vaj, torma és só tartozik hozzá. Szombat délután a gazdasszonyok mindezt közös helyre, vagy ha templom van a faluban, oda viszik, hogy a pappal megszenteltessék. A városokban a papok házról-házra járnak és ott szentelik meg az elkészített étkeket, mivel itt annyi a szentelni való, hogy bajos lenne a templomba czipelni. Ugyanígy történik ez a falukon is a nemesi udvarházakban. Húsvét vasárnapján, a mise után kezdik a „szentelt"-et elkölteni. A tojásokon kezdik, a melyeken rendesen megosztoznak, s e közben ép úgy, mint a karácsonybőjti lakománál, boldog ünnepet kívánnak egymásnak. A második étel a zur ; a mely azonban most már nem ama sovány böjti leves, hanem tojással, kolbász- és szalonna-darabokkal van elkészítve. Hogy micsoda pazar bőséggel szerelték föl hajdan Lengyelországban a húsvéti „szentelt"-et, annak feltűntetésére egy XVI. századbeli tanút idézünk. Ez Pszonkci Miklós, Tarnowski János egy udvari embere, kinek a gazdája ifjú korában V. Károly háborúiban kitűntette magát; a miért e császártól grófi czímet kapott s később hazájában a legmagasb katonai méltóságra emelkedett, és mint hetman békében s háborúban egyaránt emlékezetes tetteivel örökítette meg a nevét. Ezt a magas rangú főurat egy krakói polgár, valami Chroberski nevű, meghitta magához a „ szentelt "-nek megízlelésére, és kísérője, Pszonka, az ő udvari embere, így írja le a feleségéhez intézett levelében e látogatást : „Soha sem győzném elmondani, avagy Kedvességednek, szeretett drága Salusiám, hűségesen leírni, hogy miféle dőzsölés megy itt végbe a mi Urunk húsvéti föltámadásának ünnepén ! Hiszen az ilyesmi hallatlan a mi vidékünkön. Itt minden polgár bátran ép úgy büszkélkedhetik, mint akár a vajda úr maga, és van is rá elegendő oka. Olyan a szoba, a melybe belépsz, mint egy kincsesház. A falakon dúsgazdag szőnyegek tündöklenek, a szekrények telvék tálakkal, korsókkal, serlegekkel és ezüst kelyhekkel, hogy csakúgy káprázik belé a szemed. A ház úrnője maga rubintos és brilliántos fülönfüggőkkel ékes, a nyakán meg akkora gyöngyöket visel, mint a leg-