Seite - 320 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

320 Ime tehát hűségesen leírva, mintha csak a szemeivel látná Kegyelmed : a szoba közepén egy tölgyfa asztal, a melynél száz ember kényelmesen elülhetne, rajta egyetlenegy nagy abrosz, keresztben olyan finoman összevarrva, hogy ugyancsak közelről nézze az ember, s akkor is csak alig látja meg rajta az öltéseket. Ezen állott mindaz, a mit le akarok írni, mert mindent jól meg- jegyeztem magamnak, hogy Kedvességednek hűséges jelentést tehessek róla. Hat remek mívű ezüst tálon füstölt sertés-sonkák voltak. Más hat tálon két gömbölyű malacz és legalább négy rőfnyi kolbászok pompáztak sötét sáfrány- színben, a legjobb illatot árasztva és körülvéve szentelt hímes tojásokkal, a legtöbbje mégis rákvörös színű. A hús gyönyörű, rózsaszínbe játszó szalon- nával volt borítva. E tálak között remek tésztából formált alakokat láttunk, a melyek mindenféle mulatságos dolgokat ábrázoltak. Az egyiken, példának okáért, Pontius Pilátus Mohammednek kolbászokat húzott ki a zsebéből; pedig tudjuk, hogy sem a zsidók, sem a törökök nem esznek sertéshúst, ez tehát csak afféle tréfás czélzás volt e pogányokra. Az asztal kellő közepén gyönyörű bárányka állott vajból akkorára kiformálva, mint egy igazi bárány. Én azonban mindazt, a mivel az asztal meg volt rakva, szívesen oda adtam volna e bárány szemeiért, a melyek két mogyorónyi gyémántból voltak. E gyémántok fekete keretbe és egy-egy gyűrűbe voltak foglalva, a foglalatuk azonban olyan ügyesen volt a vajba rejtve, hogy csak annyi látszott ki a gyűrűkből, a mi a szemeket ábrázolta. Ezt a báránykát, a melynek a vajból való gyapját sehogyan se lehetett a valódi gyapjútól megkülönböztetni, Ágnes kisasszony készítette nagy művésziesen az édes atyja segítségével. A hetman úr is jó sokáig elnézte; de mit neki a gyémántok, mikor egész marokra való vati a karabélyán ! Csak a munka tetszett neki rajta, a melyet evés közben is szüntelen csodált, nem igen sokat véve az ételekből, hanem közben-közben sűrűn tekintgetve a nemes Ágnes kisasszonyra. Az öreg többször megigazgatta a karabélyát, a mi nála a megelégedésnek és jó indúlatnak a jele. Tovább az asztalon eczettel és olajjal telt ezüst korsócskák állottak, valamint négy nagy kanna régi méz-sörrel aranyozott ezüst tálezákon, szintén aranyozott serlegektől körülvéve. Az országban termő mindenféle gyümölcs és befőtt, a mit maga Ágnes kisasszony rakott el őszszel, ezüst hajócskákban díszlett. Mert ez az ennivaló gyermek olyan szorgos, mint a méhecske, a mely idején gondoskodik mindenféle szükséges dologról. A bor természetesen üveg palaczkokban állott, de ezek aranyozott ezüst kosarakban csillogtak s ezüst csavarokba illő dugóik valának, az üveg pedig a legfinomabb csiszolású és