Seite - 329 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

329 A vizeket megáldó Keresztelő Szent János tiszteletével kapcsolatos az a szokás is, hogy a kutakat ezen a napon tisztítják. Nagy-Boldogasszony (vagy Mária mennybemenetele) napja . Ez ünnep- nek a lengyel népnél „Füves Boldogasszony napja" a neve, mivel e napon (aug. 15.) az aratás ünnepélyes befejeztéűl mindenféle gabonaneműt és takar- mányfélét megszentel a pap az isteni tisztelet alatt, hogy az immár learatott Istenáldása az embereknek és állatoknak javukra váljék. E napon tartják az isteni tisztelet után az ú. n. Okr$zne * vagy Dozynek (aratás vége), vagy Wiencowiny (koszorúzás) ünnepét is. E mulatságot rendesen az uraság rendezi mindazok számára, a kiknek az aratásnál dolguk volt; a hozzá való előkészü- leteket azonban az aratók és a marokszedő munkásnők teszik meg. Az ünnep előestején a vidéken termett legszebb és legnemesebb gabonából, többnyire tiszta búzából koszorút fonnak a legelső marokszedő leány házánál, a ki ehhez segítőtársakat választ magának ; az egészet azonban egy éltesebb és az ilyes- miben már tapasztaltabb asszony vezeti. A koszorú váza három abroncsból áll, melyek egyike az egésznek az alapja, a másik kettő pedig egymást keresztezve borúi rája s azzal együtt koronát alkot. A koszorút kötő leányokat koszorúleányoknak, a mulatságra meghitt asszonyokat nászasszonyoknak (tulaj- donképen menyasszonykikérőknek) hívják, a gazdákat kérőknek. A koszorú kötése közben a leányok alkalmi dalokat énekelnek. így példáúl a ropczyci kerületben ezt : „Búzakalász, nyújtózzál, í Ki-ki szedjen jó korán Az abroncsra fonódjál! A virágból szaporán, Lányok, ti is fonjatok, j S adja ide fölfűzve, Nekem kalászt adjatok í Az abroncsra föltűzve Az én koszorúmba. Szépen koszorúba. Bokrétába a rózsát, A fehérét s pirosát, Szalagokkal fonjátok, S nékem ide adjátok Az én koszorúmba." Másnap a koszorút rendesen négylovas kocsin viszik a templomba. A koszorúleányok virágdíszt viselnek a hajukban, a lovak lombbal vannak * Okrgzne = arató ünnep, az okrq.zyc = „kerengni" (okreg = tehát tulajdonképen az ezen ünnepen szokásos körmenet neve. kör), „körben járni" szótól, G. 42