Seite - 334 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

334 E látogatásra egy „bölcs gazdasszonyt" is meg szokás hívni. Ez és a „bölcs gazda" a dziewostyby (kérők) közös nevet viselik. A legény házából borral, sörrel vagy pálinkával telt üveget visznek magukkal, melyet a bölcs gazdasszony a vőlegénytől kapott szalaggal fon körűi, a mibe egy kis ruta- bokrétácska van tűzve. Előbb csak a kérők lépnek be a házba, a legény pedig künn az ablak alatt lesi, mi fog történni. Ez az „elígérés" mindig éjjeli időben történik. A leány szüléi már előre tudják, miről lesz szó; de tettetik magukat, mintha azt sem tudnák, ki megy hozzájuk. A kérők azt mondják, hogy eltévedtek s éjjeli szállást kérnek; kereskedőknek vallják magukat, a kik azt hallották, hogy itt egy „üszőcske" eladó. Meg szeretnék venni, de csak azért, hogy másvalakinek adják el. Feleletül azt kapják, hogy jobb lenne, ha az illető közbenjárók nélkül maga menne alkudni. Erre a legény belép, s a kérők megmondják, hogy épen ez a szóban lévő vásárló. A leány apja most így szól hozzá: „Hallod-e, barátom, a helyett, hogy ezeknek az embereknek pár forintot adsz a közbenjárásért, mindjárt magad is megcsinálhatod a vásárt". Ez után következik a „lábkarolás", vagyis a fiatalok mélyen meghajolnak és előbb a szülék, majd a kérők, esetleg a többi jelenlévők lábai felé nyúlnak, köszönetük jeléül. Most a vőlegény az „áldomás" (litkup = a német „Leihkauf") megivására szólítja föl a társaságot, hogy azok, a kik őt ide hozták, meg ne nehezteljenek rá. A „bölcs gazdasszony" a palaczkot az asztalra teszi, a menyasszony atyja pedig így szól a leányához: „Kezdd el te, mert te vagy mindennek az alapja". A leány a legényre köszönti poharát s tölt neki. Ha ez is ivott, a leány az asztalra teszi a palaczkot és leoldja róla magának a szalagot, mint a vőlegény első aján- dékát. Most az öregek egymást megvendégelik, a mi után meghívják a vőlegény szüléit s a mindkét részről való atyafiságot is. Ezeknek meg- érkeztével megkezdődnek a tárgyalások a két fél vagyoni helyzetét illetőleg, a melyek hajnal hasadtáig tartó lakmározás közben folynak. A „vesszőfonás" (rőzgoiviny) előtt eleget tesznek az összes előzetes egyházi és állami törvényes formaságoknak. Ha a menyasszony szegény és a lakodalmat nem tarthatja a maga költségén, akkor megkér egy asszonyt, hogy legyen e napon a „szakácsnéja", és sorra járja vele a házakat egy kis „adomány"-ért. A hová belépnek, mindenütt így köszönt be a szakácsné: „Dicsértessék a Jézus Krisztus! A menyasszony egy kis segítséget kér". A leány mindenkinek átkarolja a térdét, a mely szertartás, mint már említettük, a lengyel paraszt hagyományos alázatosabb köszönésmódja.