Seite - 336 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

336 végét hét ágra hasította, középütt egyet hagyván s mellette jobbról is, balról is hármat-hármat. Ez mintegy az élet fáját jelképezi s a részleteket illetőleg vidékenként más-más alakban készül. Mihelyt a zenészek a menyasszony házában elhelyezkedtek és a fiatalság egy kis tánczra perdűlt, a menyasszony a világosság közelébe asztalt állít, arra pedig egy sütőteknőt, a melybe egy egész kenyeret tesz és abba tűzi bele a vessző nyelét. Most a nyoszolyóleányok mindenikét térdkarolással kéri föl a vessző körűifonására. A leányok mind körbe állanak az asztal köré s ezt éneklik: „Kezdd el, kedves N. (a meny- asszony neve), kezdd el a kör közepébe állva, — anyácskádtól úgy is el kell válnod, szegény árva, szegény árva!" Erre a bánatos fölszólításra a meny- asszony egy csomócska télizöldet vesz a kezébe s elkezdi vele a vessző középső ágát körűifonni, mialatt a többiek énekelnek. A legidősb nyoszolyóleány aztán tovább fonja, majd a többi hat nyoszolyóleány mind oda lép sorban és mindenik körűifon egy-egy ágacskát a többiek éneklése közben, míg csak az egész vessző körűi nincs fonva. E munka bevégeztével ezt éneklik: „Anyuskám, szívecském, adj a vesszőhöz ékességet, kendőcskét, övecskét, a koszorúhoz pedig selyem- szalagot". A menyasszony anyja erre előadja a kamarából a kivánt dolgokat: egy fehér kendőcskét, egy keskeny sárga női övet és egy piros szalagot a ruta-koszorúhoz, a mely már előbb megfonva készen oda volt téve a füvek kőzött, s mindezeket átadja a legidősb nyoszolyóleánynak. Ez előbb a ken- dőcskét, majd az övet is rá köti a széthasogatott vessző alsó végére úgy, hogy a végeik a fácska aljáig lógnak le, utóljára pedig szintén a vessző ágainak az aljára, a kendő és az öv fölé illeszti a koszorút s a piros szalaggal oda köti a vesszőhöz, a melynek a földíszítése ezzel immár teljes. Most így énekelnek a nyoszolyóleányok : „Kedves vőlegényünk, j Hozz egy kanna vizet! Szépen kérünk téged, Érte majd elviszed Tedd meg hamar nékünk Ezt a virágszálat, Azt a szívességet: N.-et (a menyasszony neve), a mátkádat." Erre a fölszólításra a vőlegény atyja egy korsó sört visz be és meg- kínálja vele a nyoszolyóleányokat. Ezek isznak, azután pedig ezt éneklik : Most a legidősebb nyoszolyóleány a jobbjával megfogja az életfát, a mely eddig még mindig a teknőben lévő kenyérbe volt tűzve; melléje áll „A sörünk kihörpentettük, A vesszőt földíszítettük; Most perdüljünk egy kis tánczra, Kezdjetek egy víg nótára!"