Seite - 339 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

339 senki emberfiának egy fillért sem ; mert olyan fukar önző ember, a ki csak magának él, csak egymagában szokott lakmározni. Most úgy tesznek, mintha a faképnél hagynák s a vezetőjüket éltetik. De mivel a starost kedvteléssel nézi a vesszőt, így szólnak : „Nini, hogy kacsintgat a starost a mi koszo- rúnkra!44 Visszatérnek hozzá s harmadszor is ismétlik előbbi kérésüket. Most a starost az első leánynak néhány krajczárt dob a föltartott kötényébe s el akarja tőle venni a vesszőt. De hiába, mert a leányok nem hajlandók od'adni s így énekelnek : „Nem adom, nem adom a szép ruta-koszorút, mert még nem láttam, nem láttam egy pohár italt sem". Erre a vőlegény egy kancsó sört vesz elő és oda adja a starostnak, a ki sorba kinálja a nyoszolyóleányokat és ekkor megint el akarja tőlük venni a vesszőt. De még mindig hiába. A leányok ugyanis most azzal állnak elő : „Nem adom, nem adom a zöld vesszőt, a míg N. (a menyasszony neve) meg nem hajol előttünk". Most oda megy hozzájuk a menyasszony, valamennyit térdkarolással üdvözli, és csak ekkor kapja meg a starost a vesszőt. Erre mindnyájan szétoszolnak, a starost pedig a vesszőt kezében tartva, nagy méltósággal körűijárja a szobát, mi közben a leányok ezt éneklik : „Bíró urunk tánczba megyen, nos húzzátok rá iziben ; várjunk legények s leányok, ne zavarjuk meg a tánczot!" Kis vártatva megint: „Bíró uram tánczba megyen, vele tánczol a pálczája, egy fiatal bűnös lélek álljon, álljon majd alája". A fiatal bűnös legelőbb is a legidősebb nyoszolyóleány, majd sorban a többi, a kikkel a starost egymásután körűltánczolja egyszer-egyszer a szobát. Valahányszor eléje lép, vagy elválik tőle egy-egy, mindig térdkarolással üdvözli. A starost természetesen mindig valamely idősb családapa. Miután e táncz véget ért, kezdődik a vesszőnek a szülők szobájába való „kivitele", a mire ezzel a versikével adják meg a jelt a nyoszolyóleányok: „Be veled, te zöld koszorú, Apám, anyám szobájába! Nyisd ki, anyám, szobácskádat, Itt a vessző, vigyázz rája. Nyisd ki az új ház ajtaját. Tedd el lányod koszorúját!" Ez ének alatt az egész násznép a starost és a zenészek vezetése alatt a kamarába megy s oda helyezi el a vesszőt éjszakára. Ezzel ér véget a „vesszőfonás" szertartása; a kinek azonban kedve van, az akár hajnalig is ott marad és tovább tánczol. 3*