Seite - 340 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

340 Kedden korán reggel legelőszőr is a „Stella maris" (Tengeren járók csillaga) kezdetű egyházi éneket játszszák a zenészek a Boldogságos Szűz tiszteletére. Ennekutána a menyasszony a legidősb nyoszolyóleány nyal, valamint a vőfélyek is, bejárják a falut s meghívják a lakodalmi vendégeket. Ez ugyan csak puszta formaság, minthogy mindenkit már többször is meg- hívtak, de mégis annyira megkívánják, hogy e szertartás elmulasztása esetén a kihagyottak képesek lennének el nem menni az esküvőre. Mikor már mind egybegyűltek s egy kis reggelit ettek, a nyoszolyóleányok énekszóval serkentik a mátkapárt a lakodalmi ruha felöltésére. Eddig ugyanis a vőlegény csak a rendes ünneplőjébe volt öltözve, a menyasszony pedig ugyanabba a ruhába, a melyet a második hirdetés vasárnapján viselt. Most azonban a vőlegény ú. n. „gyász-szalag"-gal, vagyis kékes pántlikával köti össze a nyakán az ingét, bokrétát tűz a sapkájához és egy többszörösen összehajtogatott fehér kendőt az öve mellé, a honnan az egész a térdéig ér le. A menyasszony is csak annyiban változtat addigi öltözékén, hogy ő is fölteszi a „ gyász-szalag"-ot a nyakára, a fejéről pedig levesz minden díszt; a haja simára van fésűive és egy vagy két varkocsba fonva ereszkedik le a vállán. A mint a mátkapár ekként öltözve belép a szobába, a legidősb nyoszolyóleány egy kis széket állít a szoba közepére, épen a mestergerenda alá, oda, a hol a ház építésének az évszáma van beróva. A többi koszorúleány körűlállja a széket és érzékeny énekkel adják tudtúl a 7V/ölkontyolás " szertartásának kezdetét. Most a meny- asszony a székre ül, az első nyoszolyóleány el kezdi fölbontani a hajfonatait, mire a többi nyoszolyóleányok is sorban oda lépnek és folytatják a munkát, míg a menyasszony haja teljesen ki nincs bontva. Ez alatt az anyja már oda adta az első nászasszonynak (a „starostné"-nak) a leánya fejdíszét. Ez egy hagyományos alakban rétéit fehér kendő, a mely rutával, télizölddel és színes szalagokkal van ékítve. E fejdíszt az első nászasszony teszi föl a menyasszony fejére, miközben a nyoszolyóleányok ezt éneklik : „Készítsd el a fátyolt, anyám, \ Ékességül esküvőmre; S édes bátyám, kötözd reám; S míg a fátyolt reám adod, Csavard, kötözd szépen körbe Keservesen sír a húgod." A „fölkontyolás" e jelenete valóban megindító és nem is esik meg könyhullatás nélkül. A menyasszony anyja a legidősb fiának átadja az említett „fátyol"-t (podwika), vagyis egy hoszszában többször összehajtogatott kendőt. A fiú azt a húga nyaka köré keríti és a mellén a „gyász-szalag"-gal összeköti, a kendő csücskei azonban szabadon függnek le egész a térdéig. Most a meny-