Seite - 341 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

341 asszony föláll a helyéről, köszönete jeléül térdkarolással hajtja meg magát az anyja, a nászasszony, a nyoszolyóleányok és a bátyja előtt, mire a leányok megint énekelnek : „Nyisd ki, anyám, kamarádat, ! Nyíljék az új ház ajtaja, Add ki a zöld életfámat; Koszorúmat add ki rajta!" E felszólítás után az egész násznép a starost és a zenészek vezetése mellett a kamara elé megy, a honnan a menyasszony anyja kihozza a vesszőt és átadja az első násznagynak. A leányok ismét énekelnek : „Megy a bíró hídon át, \ A mint megyen ki a rétre, Hosszú rajta a kabát, $ Vessző virít a kezébe." Zeneszó mellett tér vissza az egész társaság a lakószobába. Ott a nyoszolyóleányok az örömszülőket gyermekeik megáldására szólítják föl, mire a menyasszony szüléi az asztalhoz ülnek, a starost pedig, ki ez alatt a vesszőt folyton a kezében tartja, maga mellé szólítja a mátkapárt, s a mint melléje állottak, megkezdi az ú. n. „bocsánatkérés" mondókáját, vagy ha ő nem eléggé ura a szónak, akkor egy nálánál ügyesebb adja elő a szokásos beszédet, melynek többféle szövege járatos. A lasowiakoknál pl. többnyire ez a mondóka: „Kérlek mindnyájatokat, barátim, szomszédim és testvéreim, bátorításért . . . . Dicsértessék a Jézus Krisztus ! Te pediglen vőlegény és te menyasszony, készüljetek a szentegyházba esküvőtökre, örökös frigykötésre. Szüléitek fölneveltek és tehetségükhöz képest meg is ajándékoztak benneteket. Ha valamikor megbántottátok őket és nem kértetek tőlük még bocsánatot, most kérleljétek meg őket. Ti pedig, szülők, bocsássatok meg igaz szívvel, igaz lélekkel gyermekeiteknek, és áldjátok meg őket jövendő életük útjára. Ha mindig az Isten lesz a szívetekben és elmétekben, ha kölcsönösen meg- becsülitek egymást, akkor gyarapodni fog minden jószágotok csűrben és kamarában, benn a házban és künn a mezőn. Most pedig jöjj, te menyasszony és vőlegény, karoljátok át szüléitek térdét, hogy megnyerjétek áldásukat éltetek útjára, — amen!" Ezzel a starost a lakodalom „udvarnagy"-ának adja át az életfát, míg a nyoszolyóleánypk ezt éneklik : „Nosza rajta, húzzátok rá, ki-ki kedvét töltse, Te meg N. (a menyasszony neve) hajolj szépen, mélyen le a földre. Nosza rajta, húzzátok rá, ki-ki kedvét töltse, Te meg N. (a vőlegény neve), hajolj szépen, mélyen le a földre." A zene játszik, az ifjú pár térdkarolással búcsúzik el szüléitől, a kik ilyenkor rendesen könyezve így áldják meg őket: „Az Isten adjon nektek