Seite - 345 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

345 megenni s meginni, azt a hónuk alá dugják". Asztalbontáskor pedig ezt éneklik: „Kedves udvarnagyunk, kedves udvarnagykánk, vezesd ki a leány- népet, mert az asztal alatt összegyűrték kötényüket". A zene megint rákezdi a polonaiset, s az udvarnagy megint azon módon vezeti a tánczot, mint a templomból való hazamenet után. Az asztalokat kihordják, s most tovább folyik az ének, játék és táncz, meg a lakmározás késő éjszakáig. Sőt másnap is tart a mulatság majd a menyasszony, majd a legidősb nászasszony, majd az első nyoszolyóleány házánál. Mindenütt nagy eszem- iszom van és az étkezés után polonaise-tánczolás, a mely után egyéb, nem épen hagyomány követelte tánczok is következhetnek. Csak este történik a ^hazavitel* . A menet a menyasszony házánál gyülekezett egybe, hogy az új asszonyt az ura hajlékába kisérje. De a menyasszony elbújt, a miért is a nyoszolyóleányok azzal vádolják a vőfélyeket, hogy nem vigyáztak rá elég jól : De a vőfélyek ezalatt minden zeget-zugot fölkutatnak, a melléképületeket is bejárják, hogy a menyasszonyt meg azt a mindenféle holmit, a mit az új asszony számára a szülői házból elvihetnek, előkeressék. Ha végre a meny- asszonyt, a kit néha valamely más házban találnak meg, előkerítették, az udvarnagy elé vezetik és az ő felelősségére bízzák. A másod-udvarnagy e közben előszerezte a székecskét, mely a „főkötő föltevésé"-nek szertartásához szükséges. Az örömanya a starostnak átadta a leánya ágyneműjét, a vőfélyek mindent, a mit a menyasszony keresése közben összeszedtek, fölnyalábolnak, a gazda pedig búcsúpoharat iszik a vendégei jóllétére. Mikor mindezzel elkészültek, a nyoszolyóleányok sirató nótákba kezdenek, a melyekkel a menyasszony nevében elbúcsúznak a szülői háztól. így indúl útnak a menet, a mi közben a leányok ezt éneklik : „Elkomorult és gyászba borúit ez a ház immár, Szárnyra kel innen, szárnyra kel innen a tarka madár; De kiderül fönn, de kiderül fönn a csillagos ég, Most hogy N.-nel (a vőlegény neve) útra kel N. (a menyasszony neve), az új feleség." A menyasszony sír, el akar szaladni, de hiába ; két oly markos legény, mint az udvarnagy és a helyettese, nem egykönnyen ereszti ki a karjai közül Az erdőbe tévedett, Bizonyára ott veszett. « „Ti vagytok az okai, legények, Hogy N.-nek hűlt helye, szegénynek. De mindjárt ezt is hozzá teszik : „N.-et nem kell keresnetek, Az ajtaján zörgetnetek, Majd csak megtér nem sokára, Mint bárányka jászolára." G. 44