Seite - 346 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

346 még a legügyesebb leányzót sem. A vőlegény házának a kerítése elé érve, ott a rácsos kaput zárva találják, mire a leányok ezt a nótát kezdik rá: „A kapucska bezárva, Kinyitni ki lesz serény, Arany gyűrű a zára, Ha nem N., a vőlegény?" A vőlegény ki is jön és kinyitja a rácsos kaput, de az udvarban a ház ajtaja előtt megint csak megáll a lakodalmas nép, mert az is zárva van; most tehát a vőlegény anyját kérik a leányok énekszóval, hogy bocsássa be őket. Az anya ki is nyitja az ajtót, a nyoszolyóleányok pedig arra intik a meny- asszonyt, hogy a jobb lábával lépje át a küszöböt s így Isten áldását vigye be magával a házba. Kézen fogva vezetik át a küszöbön és be a házba a menyasszonyt. Ez alatt a vőlegény anyja már oda tette az asztalra a kenyeret és sót, a vőlegény pedig az arájával háromszor megkerüli (balról jobbra menve) az asztalt. A leányok előbb szidják a küszöböt, a mely olyan magas, hogy az ember majd kitöri rajta a lábát, mikor átlépi, azután így énekelnek : „Milyen vidám lesz, milyen vidám lesz ez a szobácska. hogy belé költözött, hogy belé költözött egy tarka madárka". Ez alatt a vőlegény megint az udvarnagynak adta át a menyasszonyát. Az udvarnagy oda áll vele a zenészek elé s dalra kezd. Ezt elénekelvén és a szobát a menyasszonynyal egyszer körűi tánczol ván, átadja őt a második vőfélynek és így tovább valamennyinek, s mindenik énekel hozzá egy-egy szokásos dalocskát s egyszer körűltánczolja az új menyecskével a szobát. E dalok a földmíves nehéz munkáját, az élet gondjait, a menyasszonyra majdan férjétől, még inkább pedig az anyósa részéről váró kellemetlenségeket emlegetik. Az egyik vőfély tetteti magát, mintha nem tudna énekelni s végűi hosszas gondolkodás után ezt énekli : „Széna, szénácska, le vagy kaszálva, Majd megforgat az N. (a menyasszony neve) villája. Szénácska, beh nedves a föld alattad, Az N. oly üde, akár a harmat." Most a nyoszolyóleányok kerülnek sorra, kezdve a legidősebben egészen a legifjabbig. A dalok, melyeket egymást fölváltva énekelnek, többnyire szépek és megindítók. Majd a barátnőjüktől búcsúznak és a most már mindenkorra oda veszett szabadságát siratják ; majd meg azt a reményüket hangoztatják, hogy házas élete boldog lesz ; de e mellett a vőlegényt hol dicsérik, hol meg csipkedő megjegyzésekkel boszantják. Mindez a menyasszonyt annyira meg-