Seite - 347 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

347 hatja, hogy könyek szöknek a szemébe; erre az utolsó nyoszolyóleány e szókkal vigasztalja : „Ne sírj, ne sajnáld a koszorúdat, mondass inkább egy misét az Úrnak; az Ö kegyelmébe ajánld magadat és az édesanyádat, s élted fogytáig maradj minden bajtól óva!44 Ezen szavak éneklése és az utolsó körtáncz alatt a vőfélyek ugyancsak ügyelnek az ajtóra és ablakokra, hogy azokon át a fóköt'ó-föltevés elől szökni igyekvő menyasszony valahogy el ne illanjon. Az udvarnagynak van rá gondja, hogy az utolsó nyoszolyóleány kezéből az övébe kerüljön, a második vőfély pedig ezen közben már oda készítette a székecskét a szoba közepére. A menyasszony kiszabadítja magát, a zsámolyt kétszer, háromszor is fellöki ; de végre az udvarnagy maga ül a székecskére s a helyettese segítségével a térdeire ülteti a menyasszonyt. Mikor így végre lefogták, a nyoszolyóleányok a következő énekkel indítják meg a főkö tő-föl tevés szertartását : „Már most el kell, édes N.-em, már most el kell menned, A kontyodra, a kontyodra főkötőt kell tenned! Szól a kakuk az erdőben, N.-nek hull a könye bőven; Kakuk szólott számtalanszor, N. sír a boldogságtól, Kakuk végre elhallgatott; Hát neked az Úr mit adott? Legszebb ajándékát adta néked, Erdei madárnak szép zöld rétet." A legidősb nászasszony, a starostné, most az új asszonyhoz lép, leveszi a fejdíszét s főkötőt akar tenni a helyére. Némely vidéken a menyasszonynak ilyenkor levágják a hajfonatát és a főkötőbe teszik. A lasowiakoknál azonban ez nem szokás. Itt a starostné fölemeli a menyasszony varkocsát, és mindenkép rá igyekszik tenni a fejére a chemelká t, vagyis egy faabroncsot, a mely köré a hajfonatot csavarják, és fölébe teszik a fehérítetlen czérnából készült főkötőt. Csakhogy mielőtt ez sikerülne, addig a menyasszony több ilyen abroncsot összetör, és a starostné nem is boldogúlna véle, ha kérésérQ a vőfélyek a menyasszony karjait le nem fognák. A főkötőre végűi a starostné olyan fehér kendőt borít, a milyet az asszonyok viselnek, és ezzel véget ér a főkötő- föltevés szertartása. Az első vőfély ugyan azzal csúfolódik, hogy a nászasszony ferdén tette föl a menyasszony főkötőjét ; de a nászasszony ezzel nem sokat törődik, és azzal vág vissza, hogy a menyasszony azért mégis csak asszony, 44*