Seite - 348 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1
Bild der Seite - 348 -
Text der Seite - 348 -
348
a kinek a vőlegény az ura. Majd a menyasszonynyal a zenészek elé áll és
énekszóval elmondja, hogy a vásáron volt, a hol üsző-borjacskát vett, és kérdi,
nem akadna-e valaki, a ki megvenné tőle? Ez tehát ugyanannak a tréfás
színjátéknak az ismétlése, a mivel a menyasszony kikérése kezdődött. Vevőnek
a vőlegény jelentkezik, a kinek a starostné a menyasszonyt át is adja, hogy
mielőtt az árát kifizetné, „körűivezesse44. A vőlegény tánczolni akar a párjával,
de ez sántának és félszeműnek tetteti magát. A vőlegény ezt látván, kijelenti,
hogy ilyen csodát nem vehet meg ; a starostné ellenben nagy haraggal támad
rá, hogy miként találhat ki ilyen kifogást, és kikapja a kezéből a menyasszonyt,
tánczba indúl vele, mi közben így énekel: „Se nem sánta, se nem vak, ugrik
mint a kecskebak44. S valóban, nem is látszik most a menyasszonyon semmi
hiba. A vőlegény szívesen tánczolna is most már vele, de erre megint az
előbbi játék ismétlődik; csak a harmadik kísérletre tánczol vele a menyasszony
annak rendje szerint. Miután így meggyőződött róla, hogy életepárjának
semmi baja sincs, így szól: „Nos hát, nem bánom, kifizetem44. Erre valami
italfélét vesz elő, s legelőször a nászasszonyt kinálja meg vele, utána pedig
az egész vendégsereget. A menyasszony anyja ez alatt föladta a vacsorát,
miközben az első vőfély úgy tesz, mintha az életfával (bokrétás vesszővel) ki
akarná söpörni a szobának minden zugát, azután pedig leoldja róla a krajkát
(övet) és a szalagot ; az övet magának tartja meg, a szalagot pedig helyette-
sének, a második vőfélynek adja, a vesszőt meg az új párnak. Ezek térd-
karolással mondanak érte köszönetet és a vesszőt elteszik a családi ereklyék
közé. A vacsoránál már az iíjú asszony végzi a háziasszonyi tisztet; és ezzel
véget is ér a lakodalom, minthogy a zenészek már úgysem akarnak játszani,
nem lévén kötelesek csak a főkötő-föltevésig szolgálni. Másnap, a ki még
győzi, megjelenik még egy utólakomára, és déltájig ott mulat, csakhogy ekkor
már zene nélkül, minthogy a zenészeket a vőlegény már elvitte magával.
A mint mondani szokás: „Fenékig ürítik a hordókat, a nászasszonyok az
utolsóig megeszik a kolbászokat, a leányok a maradékokat, a násznagyok
a csontokon rágódnak, a balga fiatalságnak pedig nehéz a feje44.
Búcsúk., A lengyel nép az év bizonyos napjain különféle csodatételekről
vagy búcsúikról nevezetes helyekre szokott zarándokolni. Ilyen majdnem
minden kerületben van. A közelebb fekvő helyekre, zászlókat és szent képeket
vive, gyalog szokott menni a nép, többnyire papjának a vezetése alatt; a
távolabbi és híresebb búcsújáró helyekre pedig, milyenek Galicziában Lezajsk
és a Kalwaria Zebrzydowska, a lengyel királyságban pedig Cz^stochowa,
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Galiczia (1), Band 19/1
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Galiczia (1)
- Band
- 19/1
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1898
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 472
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch