Seite - 357 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

357 A csupán éneklésre szánt valódi dalok nagyobb részt ú. 11. dumki- k, vagyis románczok, balladák, legendák. Némelyiküket a legjelesb lengyel költők is földolgozásra méltatták. A férjgyilkos asszonyról szólót, ki „az urát a kertjébe temette s a sírjára télizöldet ültetett", Mickiewicz használta föl „A liliomok" czímű balladájában. Slowacki „Balladyna" czímű szomorú- játéka pedig abból a szintén igen régi balladából meríti tárgyát, a melyben Sobótka-Unnepi tfízugrás. az egyik leánytestvér a másikat eprészés közben megöli, hogy egy hatalmas nagy úrnak a feleségévé lehessen. Nem kevésbbé régi a koldúsbotra jutott vitéz dala is, a ki ugaron, erdőn át bolyong és sokáig küzd az éhhalál ellen, míg végre ereje fogytán leroskad hű paripája lábai elé, melyekkel ez maga ássa meg a gazdája sírját. Mikor megásta, bánkódva néz a sírba utána s így siratja : „Kelj föl, édes gazdám, fiatal uracskám, Én vagyok a te jó, hűséges lovacskád !