Seite - 362 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

362 jelent a nagy fényesség, és azt tanácsolja, hogy kapkodja össze mindenik, a mi épen a keze ügyébe esik, és siessen vele Bethlehembe az isteni gyermek üdvözlésére. De jó lesz a hangszereiket is magukkal vinniök. Hamarosan útra kelnek s visznek magukkal „vajat, czipót, csibét a kisdednek; sajtot, frisset és ízeset, a szent Szűznek; körtét, szilvát, almát a jó öreg Józsefnek", továbbá mindazt, a mit a lengyel paraszt konyhája, éléskamrája és majorsága még adhat : kolbászt, szalonnát, tojást, kacsát, libát, pulykát, lencsét, kását, mézet, tejet, tejfölt, rákot s más effélét. Ezenfelül : „Kuba fut a nyájhoz, hogy egy ürüt fogjon, Hogy ajándék nélkül maga ne kullogjon, Stasiek egy juhot kap a lábánál fogva, Bartek egy kecskével állott be a sorba, Jasieknek nem jutott, csak egy kicsi bárány, Jacek ordít: hát én itt maradjak árván? Véletek akarok én is kutyagolni, Csak a csizmám kéne előbb megpatkolni." jaceket sürgetik, hogy siessen; a másik meg segítségért kiabál, mert a kecske föl akarja öklelni ; ezt bíztatják, hogy csapjon a botjával a rakon- czátlan állat nyaka közé. Majd Simonkát is nógatják, hogy ő is menjen velük, de ez a lábát fájlalja; nosza üljön föl hát a kecske hátára; s így aztán az egész társaság szépen útnak ered. De ez az út sem minden kaland nélkül esik meg. Matyi bácsi például, az öreg, lélekszakadva fut a többi után, mert „farkast látott!" Ijedtében elejtette a sajtjait. Szerencse még, hogy volt nála egy kis árpadara, meg hogy vele van a furulyája; különben üres kézzel kellett volna megjelennie az áldott kisded előtt. Lőrincznek a gidája elszakította a kötelét, s a mint utána iramodott, a réz-sípját kiejtette az iszákjából. Iván a tejfölös bögréjével alig tudja a többit utóiérni s nagy sietségében tűszőjét is elfelejtette föl- csatolni. Maciek és Wojtek útközben hajba kaptak s veszekedésük közben vagy hatvan tojást zúznak pocsékká. De mi mindenféle népség zarándokol még velük a kis jézus jászolához ! Mazurok, rutének, litvánok, szóval egész Lengyelország tarka változatosságú néptörzseivel. De a külföld is képviselve van : ott látjuk a magyart, németet, hollandit, olaszt, francziát és spanyolt, a dánt, angolt és portugált s legvégül a czigányt is. És mind valamennyi a maga sajátszerűen színezett, tájszólásilag, vagy egyébként jellemzett nyelvén beszél.