Seite - 363 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

363 A mazur például így köszönt be í „Ej ide, Ne oda, Dalunk a kisdednek Szépen zengedezzen, Hogy a ki^ z ura^zka Velünk örvendezzen ! " Hadd szóljon A duda! A rutén így kezdi : „ Halleluja, Pomyluja ! Az egyiket hívjátok, A többit se hagyjátok, Ide ugorjanak, Gombóczot hozzanak Mind az Uracskának!" » A lett vagy litván ezenképen : „Az erdőből a lett Hamar ott termett S verset szökellett; Az isteni kisdednek Főzött jó czékla-levet. A kaluchát osztja az újjával, A kadiuchát rakja tele hájjal: Wiotalis Keptas /" A magyar nyalka legénynek van jellemezve, a ki víg énekszóval köszönt be (szavai között a legem, legem, maletana érthetetlen zagyvalékon kivűl csak a hát és az izé árulják el származását); ajándékai kenőcsök és jóféle szíverősítő csöppek a Szűzanya számára. A német után a franczia követ- kezik, a ki hívatlanul is nagy kíváncsian oda tolja az orrát, és „mon Dieu", • „bon jour", meg „o bon Dieu!" fölkiáltásokkal elegyíti a beszédét. Az istállóban eleinte a legbuzgóbb áhítattal kérik a kis Jézus áldását; valamennyien fájlalják, hogy az egész világ urának ilyen nagy szegénységben kellett a földre szállania; mindezt a legkülönfélébb változatokban mély költői- séggel éneklik meg. Még az ajándékok átadása is nagy tisztelettel és félénk áhítattal történik. De lassanként fölmelegszenek, s mindinkább neki szabadul a pajkos jókedv, és utoljára az egész amolyan igazi lengyel paszitával végződik. Miután az ajándékokat sorban kirakosgatták, énekelni kezdenek. De mindjárt az első kísérletnél csúfos kudarczot vallanak. Kuba ugyanis ajándék nélkül érkezett. Legalább énekeljen tehát. No, hiszen énekel is aztán ! „Kiereszti hangját, mekeg, mint a kecske, Szegény öreg József hallja hüledezve. Mondja neki: Fiam, ne oly nagyon szépen, Mert a kisdednek még baja esik, féltem ! Inkább, Isten nevibe, Húzzatok rá ízibe Egy kolendát, jámborok, Hogy kedvünkbe járjatok!"