Seite - 364 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

64 Erre aztán olyan muzsikaszó, táncz és dinom-dánom, olyan eszem-íszottl és duhajkodás keletkezik, a milyen csak egy igazi lengyel paraszt-lakomán látható. Fogalmat róla csak egy ilyen kolendának az eredetiben való közlése adhatna. Egy másik kolenda elmondja, mint ringatja a népség távozta előtt álomba a kis Jézust; elnevezi az újszülött Üdvözítőt gyöngyöcskének, gyönyö- rűséges angyalkának, a világ legeslegszebb virágának, a legkecsesebb rózsács- kának, a legkedvesebb liliomnak, szemet gyönyörködtető csillagocskának, a legtisztább ragyogású napvilágnak ; igér neki édes bogyót, vajas kenyeret, szép almácskát s minden jót, a mit csak c nép ismer, — hogy aludjon cl szépen. Jézuska megáldotta őket picziny kacsóival; a jó öreg József már útnak szeretné őket indítani, dús ajándékaikért, meg a szép mulatságért köszönetet mondván nekik a szokásos lengyel „Isten fizesse meg" szavakkal; de még mindig nagyon nehezükre vsik a válás. Ügy szeretnének akár örökre ott maradni. Pásztorokon és parasztokon kivűl a legkülönfélébb mesteremberek is mennek a jászolhoz, s mindenik igér valami ajándékot : a szabó ingecskét, ruhácskát, a szűcs jó meleg bundácskát, a pék szép fehér kenyeret. Végtelen fájdalom járja azonban át a Szűzanya szívét, a mint a kötélverő kötelet, a kovács pedig szegeket visz ajándékba ; ámde a kolendának nem szabad e fájdalmas hangon végződnie, miért is itt közbeszövődik a varga mulatságos esete. Ezt ugyanis először be sem akarják bocsátani, mert „szurokszagú". Végre azonban mégis csak beeresztik, de József azt mondja, hogy a kis Jézuskának nincs szüksége czipőcskére. Ekkor a szegény jámbor csüggedten kimegy és fölsóhajt: A három napkeleti király is szerepel a kolendákban. Gyönyörű úgy dallamát, mint szövegét tekintve, kivált az a kolenda, a mely így kezdődik : Az Üdvözítő születésének pillanatát a nép képzelme a lehető legünne- pélyesebbnek óhajtván föltűntetni, a természet egész rendjének csodálatos megváltozását színezi ki, s mindenféle négylábú és szárnyas állatot vezet be „Én édes Istenem, Ugyan mit vétettem, Segíthet ki engem ? Hogy egy pár czipő sem ^ ?" „Világ urai s bölcsei, Hová, hová siettek? Tán a kisded jászolához Hajt a jámbor lelketek? Kormánypálcza nincs kezébe' Trón nem áll a kalibába ; S kínhalála jósigéje Száll előtte szájról szájra."