Seite - 371 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

371 a lábbal való dobogás és a bokázás fordul elő, a mi meglehetős egyhangúvá teszi e tánczot. Olyan az, mint a mazur élete, mely meglehetős egykedvű- ségben telik el, de mégis sok benne az erő és kitartás. Hogy a goralok mivé fejlesztették a mazurt, azt az úgy nevezett „kis tánczu és a „zsivány táncz" leírásából fogjuk látni. „Kicsi"-nek azért nevezik az egyiket, mert aprózóbb ütemben tánczolják, mint a mazurt, melyet ép azért nérhely vidéken amazzal ellentétben „nagy tánczu-nak neveznek. A „kicsi"-nek Zsivány-táncz a Magas-Tátrában. leírását a goral nép-élet egyik jeles ismerőjének, Witkiewicznek tollából im itt adjuk : „ A legény a tánczban a párjával a szerelmi élet egész történetét eljátszsza annak leghevesebb, egész az őrjöngésig fokozódó kitöréseiig. A madarak hívó szava, a hímgerle turbékolása és kerengése mind benne van e tánczban. A leány közömbösséget színlelő, mereven egyenletes apró léptekkel fut a szoba egyik végéről a másikig, mindúntalan ki-kitérve a legény elől, a ki leszegett fővel, előre hajolva követi, egyet-egyet dobbant, meg-megrázkódik, maga körűi perdül, majd ide-oda hánykolódik, mint az őrült, s mind kisebb körökben forog a leány körűi, hol tapsolva, hol pedig utána nyújtva a karjait. Végre a leány megadja magát, mire a legény akkorát szökik, mintha puskából 47*