Seite - 373 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

373 gabalyodik. E tánczban teljes erejével nyilvánul a goral nép lelkének viharzó szenvedélyessége, s nem csoda, ha még a legizmosabb, előbb rák-vörös ficzkók is holt-halaványokká válnak a hegedűs előtt az izgatottságtól." Az obertas a népnél nem egyéb gyorsabb ütemben tánczolt mazurnál. Ezt is körben járják épen úgy, mint a mazurt. A zenéje tüzes és délczegen ropogós. Jellemét és rhythmusát legjobban festik a tánczdalocskák, melyekkel kisérik : „Ej, haj, obertásom, Obereczek, gonosz zacskó, Elittam a kucsmám, tüszőm, Csakúgy hűli a pénz belőled; Oda van a kucsmám, tüszőm, Jó, hogy van egy kis galambom, Ördög vigye obertásom. < Majd megvarrja a tüszőmet." A krakoiviak ot szintén körben tánczolja a nép, csakhogy míg a mazur háromnegyedes ütemű, addig ez kétnegyedes és sokkal tüzesebb amazoknál. Nem is túlzás, a mit a róla szóló tánczdalocska mond : A krakowiakot nézve, s látva, mint dobogtatják a tánczolók szikrázó patkóikkal a padlót, igazán nem győzzük eléggé csudálni, hogy a csizmáik darabokra nem szakadnak, és hogy a padló deszkái szilánkokká nem hasadoz- nak. Képzeljük még hozzá a tüszőkön levő száz meg száz érczkarika csörgését, a tánczosok és tánczosnők tarka ruháit, valamennyinek merész, kihívó, szinte daczos tekintetét, — s mindez oly képpé egyesül, a milyent Lengyelországon kivűl alig lát az ember valahol. Ha a mazur mintegy a hajdan nehéz fegyver- zetű lengyel huszárság harczmodorának a képe : a krakowiak a dzsidások könnyű lovasságát ábrázolja, mely szélvésznél sebesebb rohanással támad az ellenfélre. Csupán a polkában nincsen semmi harczias, a miért e tánczot a szak- értők inkább nőies, még hozzá városias jellegűnek tartják. Látnivaló, mint rajzolják a különféle tánczokban önmagukat a nép különböző rétegei : a polonaise a művelődés legmagasb fokán álló osztályok táncza, melyben a higgadtabb értelem és a komoly méltóság uralkodik; a ropogós mazur és a krakowiak , a fürge obertas , a szenvedélyes „kicsi", a vad „zsivány-táncz u mind megannyi különféle fokozatai a véralkatnak és művelődésnek. Idegen tánczok közül a nép csak a rutén kozák ot, meg a stájer osi ismeri, a mely nem más, mint a német keringi} (Walzer), s nyilván Stiriából „Hogyha vígan járom, A krakói tánczom, Döng, recseg a padló, Szikrázik a patkó!"