Seite - 374 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

374 került ide, mint a neve Is mutatja. A mazur és obertas azon formájához, a melyet a lengyel falusi nép tánezol, egy hasonló táncz is honosúlt meg, melyről egy, már inkább polgári tánczdalocska a keringőt jellemezve így szól : „Egy, kettő, három, egy, kettő, három, Újjhegyen lépked, Nem tom, mit kedvel Tánczán a német." A keringőben természetesen nincs meg az a heves lábdobogás és a szikrázó patkók összeverése, mely a lengyel tánczokat annyira jellemzi, s ez az épen, a mit a lengyel ember olyan furcsának, szinte érthetetlennek talál. A rutén nép élete. Népjellem . — A rutének, vagy helyesebben russzínok (rusyny), mint ők nevezik magukat, Galicziában a második (20 milliónál többre rúgó) nagv szláv nemzetiség egy részét teszik, mely Galiczián kivűl még Bukovina éjszak-nyugati felében, éjszak-nyugati Magyarországban és európai Orosz- ország éjszak-nyugati felében lakik tömegesen. Nyelvük tájszólási változatai, szokásaik, erkölcseik és viseletük különbözései, valamint nagy ország- és államterületeken való eloszlásuk mellett is egységes, önálló szláv néptörzsnek tekintendők. Csak természetes, hogy épen nagy területen való elterjedtségük és az ezzel járó különféle helyi hatások, nemkülönben más-más szomszéd- népekkel való érintkezéseik nevezetes átalakító erővel hatottak rájuk. Mind- azonáltal oly sok a közös vonásuk, hogy e néptörzset már ezek alapján is minden habozás nélkül egységes és sajátszerű jelleműnek kell mondanunk. Galicziában (a hol az 1890-i népszámlálás szerint számuk 2,835.674-re rúgott) a rutének lakóhelyei szakadatlan sorban Bukovina határától Galiczia keleti részén át a síkföldön egészen a Wistok és a San alsó folyásáig terjednek, míg a felföldön ékalakú szalagban érinti a rutén lakosság a Poprád folyót és a Tátra-hegység tövét. A művelődés hatása következtében a magasabb néprétegek már többé- kevésbbé elvesztették hajdani jellemzőbb nép-életi vonásaikat, s így szoká- saikban, erkölcseikben és viseletükben már sokat föláldoztak egykori eredeti- ségükből. Csupán a föld népe, mely Galiczia lakosságának a nagy többsége, s részben a kis-polgárság tartotta még meg egész napjainkig tősgyökeres néprajzi sajátságait erkölcseiben, viseletében és nyelvében, sőt testalkotásában