Seite - 378 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

378 A San balpartján és a Bug mellett elterülő rónát a búzán- ok (Bug- mentiek) ősrégi rutén törzse lakja, melyet már Nestor krónikás is említ. E néptörzs eredeti szép szláv typusát helyenként a közötte megtelepült tatárok csúfították el. A területükön hajdan állott, de ma már, sajnos, nagy részt kiirtott őserdőkről e népséget „polisiuky" vagy „polisfuky", vagyis „erdő- lakók" néven is hívják. A podoliai fensík lakói, a podolán- ok, ez országrész puszta vidékei miatt opolány nevet is viselnek; míg a felső Styr mentén egészen a Zbrucz forrásaiig lakó népesség wolyniány neve a hajdani Wotvnia herczegséghez tartozásukat tanúsítja. A Dtiiester völgyében és az azt szegélyező meredek lejtőkön a poberézc-e k (partlakók) vagy nistrowiá?i-ok (Dniester-mentiek) települtek meg. A San és Bug melléki mélyföld lakói, a búzán- ok, karcsú, szálas, fürge néptörzs, melynek hosszúkás, kissé halvány arcza határozottan rutén jellegű. A podoliai erősebb és izmosabb termetű, jóllehet szikár, arcza inkább tojásdad és üdébb színű. Alkata zömökebb, vontatott járása közben előre hajlik a térde. Az asszonyok gyakran kiváló szépségűek, de hamar elvirágzanak ; a puszta ingben futkosó gyermekek haja világos szőke, idővel azonban megbarnúl. A podoliaiak kellemes arczvonásait és fényes, szelíd szemét többnyire némi búskomorság árnyékolja, melyet csak ritkán derít föl vidámabb mosolygás. A jórészt egyhangú, végtelen rónaságnak e lakói nagyon kedvelik a zenét és éneket. Viseletek . — A podoliaiak, valamint a rutének általában, ősi, keleti szokás szerint fejüket egészen az üstök búbjáig, melynek kozák módra oseledeé a neve, borotválják és az üstökükkel födik el a tarkójukat, úgy, hogy a hajuk hátúi egész a nyakukba lóg, míg elül a homlokuk közepéig él- és kerekre van nyírva. A szakállukat is borotválják, és csak rövidre nyírt bajúszt viselnek. Fejükön nyáron magukfonta, széles karimájú szalmakalapot, télen pedig magas báránybőr süveget viselnek, melynek a teteje rendesen kék posztóból van, s oldalvást három szalagocska tartja össze a sapka hátsó hasítékát (szapka ?ia zawisach). Rendes ruházatuk durva vászon ing, melynek a gallérját rézgomb, vagy két végben lelógó keskeny piros szalag (harasiwka) tartja össze. A bő fehér vagy kék csíkos nadrágot térdig érő csizmába gyűrik, melynek a szára fölül arasznyi szélességre ki van hajtva; magas sarka csak ritkán van, és gyakran félhold alakú patkóval van megvasalva. Az ing fölé a podoliai majdnem térdig érő fehér kabátot ölt, ellenben templomba vagy városba menéskor hosszabb posztó felöltőt vesz magára, melynek fölálló