Seite - 380 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

380 öltözetéhez. A bőr tüszőn (czéres) egy kis bicska, meg dohány, kova és tapló számára való kis bőrtáska függ. E tüsző helyét néha vörös, sötétkék vagy csíkos gyapjú öv (pójas) pótolja, melyről hosszú rojtok lógnak le. Az asszonyok és leányok házivászon ingeket, némely vidéken azonban ünnep- és vasárnapokon finomabb perkálból valókat is viselnek. Az ingek ujjai és gallérjai piros, sötétkék, sárga vagy fekete czérnával hímezvék; nyakukat számos kláris-sor (namysto), ezüst vagy arany pénzek (dukaczi), a kevésbbé tehetőseknél pedig üveggyöngyök sorai (paciórky) díszítik. Tarka csíkos vagy virágos vászon, pamut vagy gyapjú alsószoknyát (dymka és spi dny eia), e fölött pedig tarka gyapjú kötényt (záp as ka), a leányok többnyíre fehér vagy tarka perkál kötényt (fartusók) viselnek, a mely keskeny, színes gyapjú övvel van odakötve. A szoknya és kötény fölé kék csíkos vászonból, a módosabbaknál pedig granátszínű posztóból varrott kék vagy vörös hajtókás kaftánt öltenek. Télen a nők fehér, némely vidéken sötétszürke vagy sötét- barna hosszú posztó kabátot hordanak csuklya nélkül (sirák), a gazdagabbak ellenben fehérre cserzett báránybőr bekecsben (kozúch) járnak. A férjes nők ősrégi minták szerint szőtt főkötőt, e fölött pedig turbánszerűen körűicsavart tarka kendőt, ünnepnapokon ellenben művésziesen összehajtogatott fehér vászon kendőt (perémitka vagy raútúch) viselnek, mely nem ritkán gyönyörű arezukat az apáczák főkötőjéhez hasonlón köríti.* A „perémitka" keskenyen összehajtogatott végei hátúi a lapoczka feléig lógnak le. A leányok a hajukat két fonatba választják szét, melyeket koszorú alakban csavarnak a fejük köré. E hajkoszorúba ünnepnap természetes vagy csinált virágokat tűznek, több- nyire télizöldet, Podolia némely vidékén pedig több keskeny piros szalagból (harasiwka) kötött csokrocskát (ezubky). Fejükre végűi turbán módra csavart arasznyi szélesen összehajtott tarka gyapjú kendőt tesznek. A Lembergtől éjszaknyugatra lévő kelet-galicziai kerületekben, hol a mocsaras lapályokon a juhtenyésztés kevésbbé honos, ellenben annál több lent és kendert termesz- tenek, a posztó kabát helyett a hosszú vászon köntös (polotniánka) van inkább elterjedve, melyet télen is felöltenek a báránybőr ködmön fölé, s a mely viseletet a rutének az e kerületekben meglehetősen számos mazur telepesektől vettek át. Az éjszaki rónák homokos vidékein csizma helyett inkább háncs-bocskort (lápti) hordanak, melyekről az odavaló lakosságot lapótnyky-w&L is nevezik. * Schinnerer Lujza „Antike Handarbeiten- (Bécs 1895) czímű munkája szerint e fejkötoket és a férfiöveket még ma is az osi egyiptomi mód szerint szövik.