Seite - 395 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

395 feledjük jellemének árnyoldalait se, minők verekedő kedve, boszúszomja, meglehetős laza erkölcsisége, babonás volta és csupa külsőségekben álló keresztényi érzülete, végűi bizonyos értelemben való gyámoltalansága. Foglalkozik ugyan háziiparral is, de csak a legsanyarúbb és sajnos, elég gyakran előforduló szűkölködés hajtja munka és kereset után. E munkára való röstsége, továbbá vakmerősége és féktelen szabadságszeretete tette hajdan a hucult félelmes rablóvá (oprySok), a ki inkább a földesurak és a zsidó korcsmák kifosztogatására indult, hogysem tisztességes munka után látott volna. Még a jelen század elején is garázdálkodott az egész hucul vidéken egy ilyen rablóbanda a hírhedt Oíexa Dowbuszzuk vezérlete alatt. Míg a hucul majdnem semmi kedvet sem mutat a földmíveléshez, addig a bojkő, kinek házai sűrűn állanak egymás mellett a falvakban, mindenütt ekéjével iparkodik még a legsoványabb földből is eleségét kicsikarni. A bojkók azonban nemcsak szorgalmas földmívelők, hanem kitűnő szarvasmarha- tenyésztők is. Szükség esetén ők is rendkívüli tetterőt tanúsítanák, s e mellett igen vállalkozó szelleműek is. Magyarországon összevásárolt szilvát, szőlőt, aszalt gyümölcsöt, diót és juhtúrót árúinak Galicziában, néhol még a zsidóval is mérkőzve a kiskereskedés terén. Népszokások . — A rutén nép nyelve és viselete mellett nagyban és egészben szokásait és hagyományos erkölcseit is megőrizte még, melyek közül nem egy őskori vallásos képzetekre vezethető vissza, s egyúttal annak is a bizonyítéka, mily szívósan ragaszkodik e nép az őseitől öröklött hagyo- mányokhoz. A kereszténység hatása, főkép pedig a rutén papság azon igyekezete, hogy a pogánykori hagyományokat vagy egészen kiirtsa, vagy legalább a keresztény tanítással valamennyire összeegyeztesse, a régi szoká- sokon és erkölcsökön ugyan már sokat változtatott ; sok minden feledésbe is merült ; de azért még mindig sok oly szokást és erkölcsöt látunk, a melyek az ősi népvallás becses emlékei, jóllehet a keresztény egyház ezekre is ráütötte a maga bélyegét. Lássuk mindenekelőtt a családéleti szokásokat. Mikor a gyerekágyba kerülő asszony nehéz órája elközeledik, elhívják a bábát, a ki rendesen egy egész kenyérrel megy a házba és beléptekor imádságot mond. Ezután a vajúdót, ki előbb már összetakarította az egész szobát, háromszor az asztal körűi • vezetik és szentelt füvekkel megfüstölik. Mihelyt a gyermek megszületett, az apja a faluba siet komákat (kumy) keresni, szegényebbeknél csak egy, vagyonosabbaknál két, sőt több párt is. 50*