Seite - 407 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

407 asztalfőn. Némely vidéken a menyasszony és a vőlegény, ki-ki a maga kíséretével a saját házában költi el az ebédet. Csak este megy a vőlegény a nászkalácscsal és kísérőivel megint énekszóval arájához, kinek tiszteletére e közben bánatos dalokban emlegetik a szüléi házban töltött boldog éveit, a válás fájdalmát, de megemlékeznek vőlegénye iránti szerelméről is : Mihelyt a vőlegény kíséretével a menyasszony házának kapuja elé érkezik, ott őrök állják útját, kik csak egy-egy korty pálinkáért bocsátják be. Benn megint dalok következnek, melyekben a menyasszony atyját és fitestvérét bíztatják, hogy védelmezze meg, amaz a leányát, emez a húgát. S a fiú csak- ugyan fakardot ragad, mintha a húga védelmére akarna kelni, de pálinkával és egy kis pénzajándékkal, vagy egyéb effélével könnyen lefegyverzik a vitéz- kedőt, mire a stárosta bevonúl a nászkalácscsal. A menyasszony a fő helyen ül, tőle jobbra és balra fitestvérei, kik mint harczias kozákok védelmezték a húgukat. Most a vőlegény váltságdíjat ajánl érte, mire helyet engednek neki mellette. A nyoszolyóleányok és a nászasszonyok ezalatt megint alkalmi dalokat hallatnak, minő példáúl ez : Szaladj, öcsiké, érd utói őket, „Jó estét" köszönt nagyhamar néki, Ragadd el tőlük a testvérkédet! — „Jó estét, atyuskám, adjon az Isten! Sietett is az öcs, de nem érte utói, Fogadj házadba holtomig engem, Padra mellé a leányok S énekelni kezdenek, Míg Mariska könyje hull. — Mért siránkozol, Mariska, Miért sírsz ma? Tán a szőke fürtjeidért? Tán a szűzi szépségedért? — „Lányok lejtnek lengő hajjal, En nem tartok már azokkal, Bár nyájasan szólnak hozzám, Ölelgetnek, vígasztalnak, De igazat még se mondnak: Eredj, nézz be a szobába, Ifjú asszonyok sorába!" Csókák szálltak három sorban, S szállt előttük a kakuk, Leszállottak egy pagonyban, Hólaptára a kakuk. Csókák károgásba kezdtek, Szólni kezdett a kakuk. — Mért siránkozol ma, mondjad. Edes jó szürke kakuk? Tán alacsony röptöd búsít, Vagy korai hangod bánt? — Nyoszolyólány három sorban Lépdel íme szépen, Előttük megy szép Mariska S székre ül középen. A vőfélyektől nem ismeré meg, A zenészektől nem hallhatá meg. Hangot ugyan hallott, jó ismerősei, De már az após házában szólott. Mikor apósa küszöbére lépett, Mert itt ért az éjjel, Ruhám tele dérrel, Harmatos a hajam szála, Az arczocskám könytől ázva!