Seite - 410 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

410 Különösen megható az eljegyzett hajadon temetése. Nőknek a lábára néha sárga szattyán csizmát húznak, ellenben a férfiak lábát rendesen csak kapczába csavarják, hogy az utolsó ítéleten ne kelljen mezítláb megjelenniök. A koporsóban (domowyna) fekvő nőknek és legényeknek jobb kezébe kesz- kenőt adnak, és annak az egyik csücskébe rendesen két krajczárt kötnek be, a férfiaknak pedig a prémes sapkájukba varrják bele e pénzt, mely a régi görögök obolosát juttatja eszünkbe. A halottat a lakószoba déli ablaka alatti lóczán terítik ki, és csak a temetés kezdete előtt teszik koporsóba, miután a pap a szokásos zsolozsmát elénekelte és úgy a koporsót, mint a halottat szentelt vízzel behintette. A koporsót kivitelekor háromszor a ház küszöbéhez ütik a családtagoktól való búcsúzás jeléül. Erre nyomban bezárják a ház ajtaját, hogy a családban további haláleseteknek elejét vegyék. Ugyané czélból a ravatal helyére egy szekerczét tesznek. Ha közel van a temető, a halottat fekete posztóval leterített Szent Mihály lován, egyébként pedig rendesen ökrös (csak ritkán lovak, de soha sem kanczák által vont) szekéren viszik ki. A koporsót egy darab vászonnal, néhol hímzett lepedővel terítik le, melyet rendszerint a temetésen éneklő kántor kap ajándékul. Hajadon, de kivált eljegyzett leány temetésénél a szokásos nászkiséret (nyoszolyóleányok, vőfélyek s a többi) vonúlnak ki és a lakodalmaknál szokásos ajándékokat osztogatnak ki a résztvevők között. A halottnak maga hímezte lepedőjét akasztják a temetés előtt vitt keresztre. A stárosták (násznagyok) és a nászasszonyok szintén lepedőket vetnek a vállukra, a nyoszolyóleányok pedig fekete szalagokkal ékítik a fejüket és égő gyertyát visznek a kezükben. Útközben a menet többször megáll, s ilyenkor a pap az evangéliumot olvassa. A temetést a rokonokon és szomszédokon kivűl sirató asszonyok is kisérik, kik a halott elvesztését hangos siránkozással panaszolják. A koporsót vászon hevedereken bocsájtják le a sírba. A sírgödörnek a plébános által való úgy nevezett lepecsételése után a jelenlevők mindenike egy marék földet vet a koporsóra e szókkal: „Pehely-könnyű legyen neked ez a föld!" A rokonok ezenkívül az ingük fodrába is tesznek egy kevéske földet, hogy a gyászuk ne tartson sokáig. A sírra rendesen fölíratos fakeresztet tűznek. Temetés után a rokonok és szomszédok torra (stypa) gyülekeznek, mely még sok tekintet- ben hasonlít a régi halotti ünnepekhez (tryzna). E torra rendesen a plébánost, a kántort és az egyházfit is meghívják. Egyéb étkek között ez alkalommal mézes és mákos búzát is adnak föl, melyből a lakoma elején mindenki három