Seite - 413 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

413 Karácsony estéjén mindenféle babonás cselekedettel fürkészik a jövendőt és találgatják a szerencsét. A leányok az ajtó elé mennek hallgatódzni, s a mely oldalról kutyaugatást hallanak, onnan érkezik a vőlegényük. Az istálló- ban levő barmokat is kihallgatják némelyek, minthogy azt hiszik róluk, hogy e szent estén emberi nyelven beszélnek. A szalma (didúch) egész újévig a szobában marad, a kéve pedig vízkeresztig. A karácsonyi asztalról az istálló- beli barmoknak adják a szénát, vagy pedig a baromfinak készítenek belőle fészket, a karácsonyi kéve szalmájával meg körűikötik a gyümölcsfákat, a mivel azok termékenységét vélik növelni. Vacsora után a gyermekek karácsonyi ajándékokat (koladd j, különféle süteményt és egyéb ételneműt visznek a plébánosnak, továbbá keresztszüléiknek és a bábasszonynak, kiktől viszonzásúl valami csekélységet kapnak. Deczember 25-étől (gör.-kel. naptár szerint) gyermekek és felnőttek is csapatokban bejárják a falut, és előbb a plébános, azután pedig a többi lakók ablakai alatt karácsonyi énekeket (koladd) zengedeznek, a mely szokásnak koladújut a neve. Kivált a plébánosnál rendszerint keresztény szellemű énekeket mondanak. Másutt azonban több olyat is, a melyeknek ősi pogány vallásos képzetekben gyökeredző tartalmuk van, jóllehet ezekben is Krisztus, Szűz Mária, Szent Péter és más keresztény nevek léptek a hajdani pogány istenségek helyébe. Némely karácsonyi énekekben pedig a rutén fejedelemség korára való történelmi visszaemlékezések foglaltatnak. Ez énekek közül például egy, a világ teremtésére vonatkozót iktatunk ide majdnem szószerinti fordításban : A világ teremtve nem volt még, S finom homokkal térve meg, Se föld alant, se fönn az ég; Belőle sötétlő föld legyen; Nem volt, csak kéklő tengerár, Aranykavicscsal bukva fel, S középütt benn' egy kőris állt. A mennynek boltján hintsük el; Három galamb szállt rá legott Alkossunk égi fényeket : S teremtésről tanácskozott: j Fehér holdat, ragyogó napot, „Szálljunk a tenger mélyire, Hajnalpirt s számos csillagot." A falu legényei e koleda-éneklés mellett az úgy nevezett „kecskéu-vel is szoktak körüljárni. Rendesen két legény, kik közül az egyik a kecskét ábrázolja, a másik meg aggastyánnak van öltözködve, mindenféle bohóságot űznek, és azután némi kis ajándékot kérnek. E kecskéről egyes karácsonyi énekekben azt halljuk, hogy „arany a patkója, s a hová lép, ott jól terem a gabona, a hová pedig nem megy, ott megdől". A kecske meg azt mondja