Seite - 417 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

417 kolbászt és húsvéti tojásokat is ajánlanak fel az elköltözöttek lelkének, a pap pedig e közben sírról-sírra jár és felolvassa az evangéliumot. A fölajánlott étkeken azután a pap és a kántor osztoznak. Húsvét után negyedik hétre esik az úgy nevezett Rachmáhskij welykden, melyet némely helyen ünnepül ülnek meg. Nagypénteken vagy nagyszombaton ugyanis a húsvéti kalácsokhoz elhasznált tojások héjait a folyóba szórják abban a hitben, hogy azok négy hét múlva megint ép tojásokká válva eljutnak amaz ismeretlen országba, a hol a tizenkét Rachman lakik, s ezek a húsvétot ilyenkor ünnepelve megosztoznak rajtuk. Némelyek e hagyományt az indiai brahmanokra való homályos visszaemlékezésnek tartják. Az Uiycia Skiepowa (boltok útezája) a podóliai Czortkówban. Június 23-án este (gör.-kel. naptár szerint) ünnepli a rutén nép a számos pogány emléket őrző kúpato vagy kúpajlo ünnepet. Minthogy ez épen a reá következő Ker. Szent János napjának az előestéje, a nép e János-ünnepet hvána-kúpala napjának is nevezi. Napszálltával a legények és leányok a tó; vagy folyó partján gyülekeznek és szalmából, csalánból, legtöbbnyire azonban fodor-jávor (Acer campestris) gallyaiból bábot készítenek, a melynek martna a neve, s azt koszorúkkal, szalagokkal és egyéb csecsebecsével földíszítik. Majd még egy másik, kúpato nevű bábot állítanak az előbbi mellé, azután mind a két báb elé egy asztalra pálinkát és ételeket, az asztal elé pedig tüzet raknak. Erre a leányok és legények egymást kézen fogva énekszóval átszök- dösik a tüzet. A leányok továbbá úgy nevezett szűzi koszorúikat, melyekre égő gyertyácskákat illesztenek, leúsztatják a folyón, vagy patakon és ehhez G. 53