Seite - 418 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

418 különféle házasság-jóslást fűznek. Végűi mind a két bábot széttépik és a tűzbe, vagy a vízbe dobják. Martna némelyek szerint a nyári esőfelhők, kúpalo pedig a napistennő jelképe, a ki a nyári napfordűlat ideje táján érezteti teljes hatalmát és a földet megtermékenyítő erejét. Ezért van e szokásokban a tűz és víz elemeknek oly nagy szerepe. A iiéphit szerint ez éjjelen kivirít a páfrány. A ki lángvörös virágját megtalálja és leszakítja, a mi azonban nagy akadályokkal és veszedelemmel jár, az varázserőre tesz szert, s főkép a föld alá rejtett kincseket lesz képes ez erővel föllelni. A kúpalo-ilnnep egyúttal a vízi tündérek (rusalky) ünnepe is, a kik ilyenkor a vízből kikelve, a szárazon lejtik tánczaikat. A kúpalo- dalok a pogány istenségekre és szokásokra való visszaemléke- zéseken kivűl a tavaszi dalokéihoz hasonló tárgyakat érintenek, nevezetesen a szerelmesekre való enyelgő, de olykor pajkosan csipkedő czélzásokat tartalmaznak. E dalok metsző éle főkép az agglegények ellen irányúi. Némely ukrainai dalban pedig a lydiai Astarte-imádásra is történnek vonatkozások. A papság e pogány eredetű szokásokon már igen sokat változtatott és a természetimádás hajdani alapját keresztény színezettel vonta be. Némely vidéken Szent János napján már csak az maradt meg az ősi szokásokból, hogy a lakóházak és gazdasági épületek szalmafödeleit fodorjávor-lombbal és bojtorjánnal díszítik, és hogy a leányok télizöldből, bazsalikomból és mentából font koszorúkat szenteltetnek a templomban, melyeket betegségek és varázslás ellen való védőszereknek tartanak. Az év ünnepei közé tartozik az arató-ünnep (óbzynky) is, mely lako- mával, énekszóval és tánczczal zárja be az aratást. Ilyen arató-ünnepet, melyhez még különféle egyéb szokások is fűződnek, a földesúr, a plébános és egyáltalában minden nagyobb birtokú gazda rendez. Az aratók e napon már nem bérért dolgoznak, hanem csupán kenyérrel és pálinkával vendéglik meg őket künn a mezőn (toloká'), a tulajdonképeni ünnepély pedig este, a munka végeztével a gazda udvarán következik. A szertartás fő tárgya a piros szalagokkal díszített kalászkoszorú ; ezt egy kiválóan dolgos és fedd- hetetlen hírnevű leánynak, az úgy nevezett menyasszonynak (kniahynia) a fejére teszik, a ki két nyoszolyóleánytól (dntzky) kisérve halad az aratók ünnepi menete előtt, mely kaszákkal és sarlókkal fölszerelve vonúl utána. Menet közben és az udvarba érkeztükkor dalokat énekelnek, melyekben a gazdát és feleségét dicsérik gondosságukért és szíves vendéglátásukért, továbbá kérik őket, hogy ünnepi lakomával vendégeljék meg az aratókat. Az érkezőket