Seite - 422 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

422 Staufc Lajos Adolf tanár is fordított ugyancsak németre kis-orosz népdalokat („Kleinrussische Volksliederu, Lipcse 1888), folyóiratokban elszórtan pedig Franzos Károly Emil és Fedkowicz rutén költő közöltek egyet-mást. A rutén népköltés legrégibb termékei közé tartoznak kétségkívül azok a dalok, melyeket különféle népszokások, ünnepek, játékok, körmenetek, stb. alkalmával énekelnek, minők a karácsonyi és újévi énekek (kólady, szcze- driwky), tavaszi és húsvéti dalok (wesnianky, hahilkyj, a János-napiak (kúpalni'), arató, lakodalmi és egyéb alkalmi dalok. Mindez énekeknek rendesen valami mythikus alapjuk van; a kereszténység előtti népvallásnak többé-kevésbbé homályos emlékei nyomozhatók ki belőlük, s így főkép mint a mythologia és a mythikus népeposz legkiválóbb forrásai nagyon értékesek. E népdalokban azonban nemcsak ily ősvallási nyomok, nemcsak a pogány istenségek tiszteletének maradványai találhatók, hanem a hajdankor rutén hőseinek és fejedelmeinek dicsőítése is. Némely karácsonyi és újévi énekekben a rutén részfejedelemség korának és a fejedelmek jobbágyainak (druzyna) emléke él, s e dalok mintegy átmenetül szolgálnak a mythosi eposztól a történelmihez, a tatár-kor előtti hősköltészethez. Az ily tárgyú költemények leginkább az egykori részfejedelemségek, Halyí és Wofodymyr (Wotyh) területén maradtak fönn a nép ajkán, a hol a kiewi fejedelemségnek a tatárok uralma alá kerűltével a népélet ugyanazon irányban fejlődött tovább, mint a XII. század folyamán a többi rutén részfejedelemségek határai között. A XIV. századtól a XVII. századig terjedő történelmi események, a tatár és a török csordáknak rutén földekre való berontásai és az úgy nevezett kozák uralom kezdete, melynek fő fészkévé a Dnieper vidéke lett, a részfejedelemségek korának epikájából lassanként kifejlesztették a kozák-kor hősköltészetét, a dúmy néven ismeretes énekeket. Az ünnepi dalok között tartalmasság és változatosság, nemkülönben mythologiai érték tekintetében is a karácsonyi énekeket (kólady) illeti meg az elsőség. Ez énekek, melyek a földre meleget és világosságot árasztó nap- istenség dicséretét zengik, több rendbeli czélzásokat tartalmaznak a hajdani pogány vallási szokásokra. Itt példáúl csak az imént idézett világteremtési énekre hivatkozunk. De vannak nagy számmal újabb, már a keresztény korból származó, avagy történelmi tárgyú karácsonyi énekek is, valamint olyanok, melyek csak utóbb nyertek keresztény színezetet akként, hogy a hajdani pogány istenségek helyébe Krisztus, a Szüzanya, Szent Péter és más keresztény szentek nevei léptek.