Seite - 425 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

425 kapták a nevüket. A kolomyjka a rutén ember hű kísérője a bölcsőtől kezdve egészen a sírig, lelke minden hangulatának hű kifejezője, a mely éltének minden viszontagságában ott terem, hogy könnyítsen a lelkén. Eredetileg tánczdal volt, s a vele járó táncz is e nevet viseli, idő haladtával azonban általánosabb jelentésűvé lett. Mélyen megindító bánatosság és mélabús érzés hatja át e dalokat, melyeknek a dallama ugvan átcsap olykor a dur- hang- Paraszt temetés a kelet-galicziai Koiomea mellett. nembe is, de általában véve mégis moll jellegű. Sajátszerű versalkata a négysoros szak. E szűk keretben két sor rendesen a természeti képre jut, míg a többi kettőt amannak az emberéletből vett hasonló párja foglalja el akként, hogy az első sorban van a természeti kép, a harmadikban annak további kifejtése, a másodikban és a negyedikben pedig a természeti képpel összeillő hasonlat. A kép és hasonló párja rendesen egységes egészszé olvad össze. Hogy a népdal e sajátszerű fajának eredetiségét szemlélhessük, bemuta- tunk néhány példát részben Bodenstedt, részben pedig Simiginowicz-Staufe fordításai nyomán. G. 54