Seite - 430 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

430 Farkasordítás a temetési ének, Sírásója dúvad; így kellett elveszni A pusztán szegénynek ! — De íme honnan szárnyal, Honnan jő a kakukk a kozák fejéhez, Hogy sirassa édes kesergő zenével ? Mint bátyját a húga, vagy fiát az anyja,— Egyre panaszosan búg a gyászos hangja... A lovasok akkor már keresztény földön Messzire jutottak; ámde ime rögtön Mardosó kín tépi szívüket, S az ifjabb így szólítja az öregebbiket : „Honnan e bánat, mely így marja szí- vünket, Talán megölték a szegény testvérünket ? Mit mondunk apánknak, mit édes szü- lénknek, Ha majd számon kérik tőlünk az öcsén- ket!" Hallván e szót a bátya, így válaszolt rája : „Azt mondjuk, két úrnál voltunk szolga- ságba', S mikor útra keltünk éjjeli órába', Nem tudtuk fölrázni mélységes álmából, így nem menthettük ki rabsága lánczá- ból." Az ifjabbik testvér e szókra így felel, Bátyjához fordúlva feddő tekintettel : „Ha szüléink elé hamis szóval lépünk, Átok lesz az ima, a mit mondnak értünk." A mint most a samarovi tartományba érnek, S lovaikat megitatni egy folyóhoz térnek, Alig szállnak le a nyeregbűi, Tatár-csorda veszi őket körűi. Rajtuk ütnek a zord pogányok, S fölkonczolják a két kozákot ; Kardhegyre tűzik fejét mindkettőnek, S a mellett ki is kaczagják őket. A népélet hanyatlásával a nép költői alkotóereje is megbénult. A bandú- risták azonban számos dumát tartottak meg emlékezetükben, melyeket utóbb a néprajz művelői följegyeztek és így megóvtak az enyészettől. A bandú- ristákon kivűl a vásári és búcsúnapi sokadalmakon éneklő s országszerte kóborló kintornások is föntartottak egy-egy történeti nép-éneket. E kin- tornások azonban többnyire inkább vallás-erkölcsi tartalmú s nagyobbrészt bibliai tárgyú énekeket adnak elő. Nem kevésbbé gazdag a rutén nép szóbeli hagyományainak az a része, melyben képzelő erejének szabadabb csapongást engedhet. Ép oly változatosak, a mily dúsak hitregei eszmékben és maradványokban a rutén nép mondái, meséi és legendái , jóllehet a keresztény vallás ezekben is nagy pusztítást vitt végbe és sokat kitörölt a nép emlékezetéből, egyet-mást pedig akként alakított át, hogy a hajdani istenségek ma már csak alacsonyabb rangú természet- fölötti lények gyanánt élnek a nép képzeletében. Első sorban az égi testek és légköri jelenségek foglalkoztatták ős idők óta a nép alkotó képzeletét. A nyár és tél, a nappal és éjjel, a sötétség és világosság váltakozása szolgáltatta az alapot a nap ról való mythos kifejlő- déséhez, melyet a néphit a sötétség és világosság hatalmainak örök harcza