Seite - 433 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

433 Ugyancsak a nap-mythos töredékeinek tekinthetők azok a regék is, melyekben a gonosz mostoha-anya üldözött mostoha-leányának mindenféle nehéz munkát ad* ezek azonban valami csodálatos segítséggel mind sikerülnek ; ugyanide sorolhatók azok a mesék is, melyekben a szegény leányt mostohája a szeme világától fosztja meg, a mire a leány gyöngyöket sír, s utóbb egy királyfitól szomorú helyzetéből kiszabadítva, ennek a felesége lesz. Ugyanebbe a körbe valók a két idősebb és okosabb fitestvérről és balga öcscsükről szóló mesék is, a kinek azonban amazok boszúságára minden vállalkozása sikerül. E regék az ősi nap-mythost már az erkölcsi tartalmú meséhez való átmene- tében tűntetik elénk. A régi pogány istenségek közül a mennydörgés istene, Pérun, maradt fönn legélénkebben a nép képzeletében. Alakja később harczias fejedelemmé fejlődött, vagy az égben tüzes szekerén járó Szent Illéssé lett, a ki a villámot és mennydörgést okozza. Egyéb természetfölötti lények közöl azonban ma már csak a földet lakó alsóbb rendű szellemek élnek a nép hitében, mely az erdőt és mezőt, a folyókat és egyéb vizeket, sőt magát a lakóházat is csupa ilyen szellemmel népesíti be, s e daemonok mindenikének megillető nevet is ad. A vízi nymphák (rusatky) csodálatos kristálypalotákban laknak a vizek legmélyén. Gyönyört szép fiatal, rendesen csak hét éves leánykáknak képzelik őket, a kik főkép holdvilágnál jönnek elő tündérlakaikból s a víz partján, a fák tetején, vagy a hullámzó vetésben tánczolnak és játszadoznak. Sziréni énekükkel csábítgatják magukhoz az embereket, kivált az ifjakat, kiket aztán holtra csiklandoznak és a vízbe ragadnak magukkal. Rokon természetűek ezekkel a Kárpátok erdeiben és barlangjaiban lakó mawky nevű szellemek, melyek a néphit szerint kereszteletlenűl elhalt gyermekek vagy kevéssel az esküvőjük előtt kimúlt menyasszonyok leikeiből lesznek. Mindez alsóbb rendű csodás lényekről szóló hitregék közül legélénkebben a vízi tündérekre vonatkozó hiedelmek maradtak fönn, valószínűleg azért, mivel a víz oly nagy és fontos szerepű a földi életben, és nagy erővel hat a nép képzeletére. Az erdei és mezei szellemek (polisuny vagy lisoivyky vagy polowyky) rendesen hosszú szakállú aggastyánokúi jelennek meg. Különféle módon dévajkodnak az emberekkel, de olykor komolyabb bajt is okoznak nekik. Ha valaki az erdei öreget a szakállánál fogva jól megczibálja, az eltűnik s egy halom arany marad a helyében. G. 55