Seite - 437 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

437 Nem kevésbbé számosak a madarakká vagy egyéb állatokká változott emberekről való mondák. Leggyakoribb közöttük a kakukká való átváltozás. A boldogtalan meny, az anyját gyászoló leány, vagy a fiát sirató anya kakukk-alakot ölt. A kakukk (a ruténben zazúla nőnemű szó) és a fülemüle (solowij hímnemű szó) a néprege szerint egy hajadonnak az iker-gyermekei, a ki anyja akarata ellenére lett egy kígyónak ('wuz hímnemű szó) a felesége. A leány anyja e gyermekeket meg akarta ölni, de a leány a fiúcskát fülemülévé, a leánykát kakukká, magát pedig árvacsalánná varázsolta. Valamikor a gólya is ember volt, a kire az Úristen egy zsák kígyót, békát, gyíkot és egyéb csúszó-mászó állatot bízott, hogy a zsákot, bele nem kandikálva, dobja egy tóba. A kíváncsi ember azonban kióldta a zsákot, szétszalajtotta annak tartalmát s ezért büntetésül gólyává lett, a kinek most a kígyókat, békákat és más efféléket szüntelen vadásznia kell. Az egyszeri molnár, a ki a bundáját kifordítva medvének akart látszani, hogy a földön járó Üdvözítőt és Szent Pétert megijeszsze, büntetésül csak- ugyan medvévé változott. Emberi lelkeknek halál utáni állapotukban különféle állatokba költözéséről is sokat regélnek, s az ilyen átváltozások rendesen valami gonosz tett, átok vagy szerencsétlenség következményei, és szintén a pantheista fölfogásban gyökereznek. A rutén nép mondáiban nem csupán a szemmel látható természeti jelenségek, hanem egyes elvont fogalmak is személyesített alakot öltenek, így a nép a jószerencsét (dobra dóla) és a balszerencsét (nedóla, bidá vagy zlydni) is megszemélyesítve képzeli. Mindenkivel vele születik a maga szeren- cséje, a mely holtáig kiséri. A jószerencse (dóla) olyanféle alak, mint a rómaiak Fortunája. Ep így személyesíti a nép az igazságot (práwda) és a hamisságot (krywda) is, továbbá a hét legszentebb napjait, a vasárnapot (nedila) és a pénteket (§wiatd piátnycia). E mondákban az erkölcsi vezérelv rendesen az, hogy az igazság végűi diadalt arat a hamisság fölött, hogy az igazságot sem tűz, sem víz nem pusztíthatja el s végűi mindig napfényre derűi. E csoportba tartoznak az Istenről, Jézusról, az apostolokról, a Boldog- ságos Szűzről és a szentekről szóló legendák, a melyek ugyan a szentírásból vagy egyéb vallásos iratokból merítvék, de egészen a rutén nép fölfogásához illeszkednek. Ide járulnak még oly legendák, a melyekbe a keresztény elemek csak később kerültek a régi mythikus tartalom helyébe. Kiválóan érdekesek pedig a túlvilági életről szóló mondák, a melyeket egyideig halottaknak vélt