Seite - 438 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

438 s a néphit szerint a másvilágról visszatért vénasszonyok szoktak regélni. A túlvilági híradások a bűnhődő lelkek büntetéseiről adnak egészen a nép fölfogása szerinti képeket. Eltükben egymással viszálkodó testvérek a pokolban mint kutyák marják egymást szüntelen. A könyörületesek, a kik szívesen osztottak alamizsnát, dúsan terített, a fösvények ellenben üres asztaloknál ülnek. Egő bokor mellett didereg az olyan ember, a kinek szívtelensége miatt a téli időben nála szállást nem kapott szegény a szabad ég alatt megfagyott. Egy másiknak pedig a torkából patakzik a víz, de mégis olthatatlanúl szom- jazik, mert életében forró nyári napon egy vándornak nem akart a nála lévő ivóvízből adni. Fukarok forró szurokban, egy ifjú pedig övig zsarátnokban áll, mert nem akarta a sorsvetés által neki szánt hajadont feleségül venni, sőt agyon akarta verni, hogy szabadúljon tőle. Nyársakkal üldözik az ördögök egyik gödörből a másikba a kezében kígyókat szorongató hírhedt haramiát, a ki sok embert s közöttük a szüléit is meggyilkolta. Fönn az égben trónol Krisztus és a Szűzanya, a ki aranyfonalból köt harisnyát, melyhez a gom- bolyagot jó gyermekekből lett angyalkák tartják. A mythikus mondáktól a történelmi hagyományokhoz való átmenetül tekinthetők az oly regék, melyek ugyan valamely történelmi nevezetességű személyhez vagy helyhez fűződnek, de egészben mégis a nép képzeletének a szülöttei. A történelmi mondák is tévednek ugyan egy-egy adatban, de azért mégis igen fontosak, mivel bennök a rutén népnek a maga nemzeti múltjáról való fölfogása és elmélkedése tükröződik. E hagyományaiban a nép feltűnő nyugalommal szemléli a tőle tavolabb álló múltat, a melynek megtörténtében mintha neki semmi része sem volna. Lelke egészen közömbös, és akármit regél- nek is neki e hagyományok, nem igen látszik rajtuk mélyebben megindulni. A régibb korszakokból eredő hagyományok, melyek a rutén népnek a törökök és tatárok ellen vívott harczait emlegetik, még mythosi nyomokat is tartalmaznak. A kozák-korszakból valókban már a történelmi emlékek kerekednek felül, habár olykor egy-egy újabbkori hős, mint például Palij is egészen a mythikus hősök színében tűnik föl. Egész külön csoportba valók az állatmesék, melyek a hajdani állat- éposz töredékeiül tekinthetők. Ezek különben az árja népek közös tulajdonai. A néphit szerint valamikor minden állat emberi nyelven beszélt. A nomád korszakban az ember egyáltalában közelebb állt még az állatokhoz, melyeknek szintén emberi érzést, gondolkodást, cselekvést, sőt beszédet is tulajdonított. Az állatmesék különösen elmés, humoros és ötletes voltukkal tűnnek ki.