Seite - 440 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

440 nagyrészt a vidéken laknak ; továbbá külön megemlítendőnek tartja, hogy a lembergi örmény apáczák kolostorában az imádságokat „még" örményül mondják. A tudós szerzetes bizony megkésett vagy százötven évvel. Ha a XVI!. század második felében járt volna ily utazó, mondjuk, esetleg Luigi Maria Pidou atya társaságában, a ki itt éveken át fáradozott a Rómával létesítendő vallási egység érdekében : akkor még tömör s nemzeti színezetű csoportban találta volna az itteni örménységet. Akkoriban még kivétel nélkül a saját nyelvükön beszéltek ; megvolt a saját itélőszékük és törvényük ; vagyonosak és ennek folytán hatalmasok valának; sokféle kiváltságnak örvendtek, melyeket okosságukkal és ügyességükkel szereztek a lengyel királyoktól s ország- nagyoktól, a városi hatóságok minden, gyakran elég heves tiltakozása ellenére. Az ő kezükben lévén Lengyelország egész keleti kereskedelme, de nemcsak a Levantéval, hanem Európa éjszak-nyugati felével is élénk összeköttetést tartván fönn s egész az Amstel torkolatáig jutva és ott nevezetes gyarmatot alapítva, nem csoda, ha némileg világpolgárokká lettek. De azért egyúttal érezték a lengyelséggel való szoros összetartozóságukat is, melyet városi és nemzetéleti közös érdekeik fűztek mind bensőbbé. A politikai élet hullámzásai ugyanis e kereskedő népséget mindenkor nagyon közelről és nagyon mélyen érintették, mert tudva lévő, hogy a kereskedelem, a közgazdasági életműkö- désnek e legfinomabb műszere, érzi meg leghamarább és legerősebben a köz- állapotok válságos fordúlatait. Valószínű, hogy az örményeknek keleti hazájukból való kivándorlása fővárosuk, Ani elpusztúlásával kezdődik, melyet 1064-ben döntött romba Alp Arszlán, a szeldsukok szultánja. De hogy 1183-ban már egy fatemplomot építettek volna Lembergben, mint Pysyschkiánz mondja, az nagyon kétséges ; hihetőbb azonban az a másik tudósítás, a mely szerint Leo rutén fejedelem a város alapítása alkalmával annak éjszaki részén jelölt ki számukra lakóhelye- ket. 1356-ban Nagy Kázmér király a magdeburgi városi jog behozatalával egyszerre külön törvénykezést biztosított számukra, 1367-ben pedig szabad vallásgyakorlatot Gergely örmény püspök fönhatósága alatt. Minthogy állandó összeköttetésben maradtak az anyaországgal, apránként mindegyre újabb kivándorlók érkeztek és nagyobb időközönként egy-egy nagyobb csapat is járúlt a megtelepűltekhez ; így példáúl a XV. század elején, de nem egye- nesen az anyaországból, hanem oláh földről, mely az örményeknek mindenha kedvelt közbenső állomásuk volt.