Seite - 444 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

444 Miklós hajtott végrc 1667-bcn, bátran szembeszállva az cretnekek legtüzesebb cllcnállásával és a patriarchának ót sújtó egyházi átkával. A második c két nevezetes fordúlat kozúl az Ormények hazafias magatartása Lembergnck 1648-ban Chmiclnicki Bohdan csapatai által való ostromlása alatt. 1653-ban tíz további házra nyertek engedélyt, még pedig a Ring-tércn, továbbá három új boltra és a rOvidárúknak kicsinyben való eladására, a mit régebben csak háborús idókben és esetról-esetre engedtek meg nekik. Kérdés azonban: vajon cz újabb szabadalmakat teljes mértékben folhasználták-e ? 1650 kOrúl ugyanis a lengyelországi ormények már mcghaladták volt hatalmuk és tekintélyük tetópontját. Hanyatlásuk sokkal hirtclcncbb, mint a lengyel városi életé és a keresztény polgári clemé általában. A kozák háborúk, a borzasztó török ostromok mély sebeket ejtcttek az cgész lcngycl és rutén népességen, a majdnem kizárólag kereskedelemböl éló Orménységre pedig valósággal halálos csapást mértek. A Kelettel való kereskedelmi OsszekOtte- tésük megszakítása életerüket metszette ketté. Az 1731-ben elrendelt új házadó Osszelrása alkalmával már a 89 enge- délyes helyett csak 71 Ormény háztulajdonost találunk. Ha tehát már az ingatlan vagyonuk által lekötöttek száma is az egésznek cgy negycdével csökkent: mennyivel nagyobb lehetett az apadás a kiskercskedók, szatócsok, iparosok, ügynökök és csíszárok napi kereset után látó népségében. A jaros- laui, brodyi, ztoczówi és jastowieci Ormény gyarmatok a XVIII. században - lassanként kipusztúlnak, vagy a lengyel lakosságba olvadnak, minthogy az ormény nemzeti nyelv mellett mindinkább lábra kap a lengyel; torvénykezési irataikat már a XVII. században nagyobbrészt lengyelúl írják; a legrégihl» lengyel szOvegú Ormény síremlék pedig, a melyröl e czikk szerzóje tud, 1600-ból való, a legkésóbbi Ormény fölirat Lembergben talán az 1686-ban el halt asdabadi származású, tehát nem itteni illetóségú Owanésnak (János). a Dohvatawor (gazdag) Chotscha Nawasartin fiának sírján olvasható. A vidéken a kispolgárság kOrében az Ormény nyelv a lengyel mellett egészen a jelen század elsó évtizedeiig fönmaradt; legkésóbbi emléke alighanem a nem rég Jaztowiecben kiásott 1807. (!) évi sírkó. Kétségtelen, hogy sok eretnek család vallási okokból és a folottébb ravasz Torosowicz érsekkel való hosszas küzdelembe belefáradva, kelet felé Bukovinába és Oláhországba húzódott. Ilven módon mind tobb-tobb bolt záródott be mindenkorra, és az élelmes kereskedók bizonyára nagyon kedvük ellenére mondtak búcsút a hajdan fajuk iránt oly vendégszeretó lengyel