Seite - 448 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

448 kérdó mondatot vél kihallani. A szegény magánhangzók sorvadt ágakként alig bírják el a mássalhangzók buja súrúségú lombozatának rájuk nehezedó terhét. Az órmény lelkúlethez hasonlag c nép testalkotása is végletek kózt ingadozó. De mindnyájukkal kózós a sótét arczszín, a nagy, fekete, szinte ibolyásba játszó szcm, melynek s/úró, kiesiny a csillaga; továbbá az arány- talanúl nagy, fclúl erósen hajlott orr, a hátra hanyatló homlok, a keskeny, ¡gen csúcsos koponyaalkat, valamint a férfiaknál ¡gen szórós test, az arczot egész a szemekig benóvó szakáll, a szerfólótt súrú fekete (kivételesen vórós, de soha sem szóke) kóczos haj, a mely nagyon gyakran korán kihñll. Ezen általános jellemvonások mellett az órményeknek két élesen meg- külónbóztethetó typusa van. A jóval nagyobb szám kiesiny, zómók, kópczós, de nem igen izmos alakokból áll, kiknek nagy vaskos orruk, húsos alsó ajkuk és kissé halvány arczszínük, aránytalanúl hosszú karjuk és derekuk, továbbá apró lábaikon feltúnóen himbáló tipegó járásuk van. A második typusúak a magas szikár termetú, kissé hajlott gerinezú, keskeny ajkú és ugyancsak keskeny orrú alakok. Ezeknek foltúnóen barna arczbóréról mondotta tréfálkozva a gonosz fan Lam, hogy „tintát izzadnak". Járásuk nyugodt, taglejtéseik elókelók és méltóságosak. Herkulesi termetú, tagbaszakadt, izmos alakok, az orménv nép kózt egyáltalában nem talál- koznak. A nók kózt is ritkák a foltúnó vagy épen meglepó szépségúek; sót e sorok irója alig emlékszik, hogy valaha karesú magas termetú órmény nóket látott volna. Egyáltalában nem dicsekedhetnek azzal, a mit kivált nyugaton a lebilineseló nói szépség jelének szokás tekinteni. A korán érett leányok és ifjú asszonyok kózt azonban elég gyakori a sajátszerúen vonzó és komoly méltóságával elbájoló alak. Okos, de kissé hidegen álmodozó, bágyadt fényú szemük, sótét halvány arczszínük, szép fekete hajuk, vonásaiknak szembeótló nemessége, az ósrégi és élénk szellemi életú fajoknak e rendes óróksége, mely még férfiaknál is pótol némely igen nagy szépséghibákat, — sokszor valóban szép egészszé egyesúl. És e „szépségek" épen nem gyorsan hervadnak; ellenkezóleg, talán az a kár, hogy túlságosan is erósen virúlnak. Húsz évvel ezelótt Kutvban elvétve és külónósen ünnepi alkalmakkor férfiak még viselték az órmény nemzeti óltózetet. E viseleten azonban kevés az eredeti, s az oláhok és más keleti népek is nagyon hasonló ruházatban járnak. Azonban meglehetós pontossággal megállapíthatjuk, hogy milyen volt a nn'ilt századi órmény viselet. A XVI. századra nézve ott vannak a bukovinai Voronecben levó kolostor-templomnak igen nevezetes falfestményei