Seite - 464 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

464 a tävol lengyel földön talältak üj hazät es munkatert. Az a lengyel monda. mely egy Walther (Walgierz Wdafy, Daliäs Walther) nevü nemet lovagröl szöl, a ki Krakö mellett Tyniec väräban ütött tanyät, erdekes utrthangja az Aquitaniai Waltherröl (Waltharius manu fortis) regele nemet mondänak. a ki a Rajna videkeröl menekult keletre. Elsö nemet bevandorlökiil papok. leventek, kezmivesek es kereskedok erkeztek az orszägba; ezek reszben önkenytelenül kerultek ide, mint hadi foglyok vagy földönfutök, s magukkal hoztäk a magasabb nniveltseg magvait. melyek itt-ott gyökeret eresztve ki is sarjadtak. Az elsö lengyel vezereknek es kirälvoknak a nemet birodalomhoz valö, akär bekes, akar häborus viszonvuk mindenkep csak kedvezhetett a nemetek bevandorlasänak es azt egyre jobban elösegithette. Az üjonnan megalapitott es folyton fejlödö allamszervezetben annyifele müvelödesi fölatlat volt megoldandö es ehhez oly sok tapasztalt kezre es före volt szükseg, hogy minden derek ember szfvesen lätott vendeg volt a fiatal orszägban. Az pedig mär a szomszedos helyzettel järt, hogy a szivesen lätott segitök között epen a nemetek voltak nagyobb szämmal. Igy tehät lassaeskän a nyugati müveltseg nagy äramlatäval kivältkepen megis a szomszed orszäg müveltsege hatolt be a lengyel földre; ez iränyitotta az üj ällam intezmenyeit, innen vettek a mintäkat a tärsadalmi rend szerve- zesehez, mig vegül egy nagy esemeny es az annak nyomäban järt iszonyi'i puszti'iläs a nemet elemnek meg tägabb kaput nyitott Lengyelorszäg feie. A szörnyu tatärjäräsok, melyek a XIII. szäzadban egesz Kelet-Euröpät föl- di'iltäk es verontässal ärasztottäk el, 1241-ben a Kärpätok ejszaki lejtöin is ätcsaptak. több csatäban lekaszaboltäk a lengyel lovagsäg diszet-virägät, fölperzseltek az ütjokba esö värosokat, földig leromboltäk a falvakat es egeszen az Odera videkeig nyomültak. Hiäba ällott elejök Liegnitznel a nemes lelkü Boroszlöi II. Henrik; hiveivel együtt a csatateren maradt; a rettentö csorda pedig toväbb nyomült, mig vegre Olmütz kapui elött szet nem vertek. Mär ez az elsö tatärdi'iläs teljesen romokba döntötte es kipusztitotta Lengyelorszäg deli reszet. Kis-Lengyelorszäg ezüttal elvesztette a resz- fejedelemsegek között addig elfoglalt vezeri helyzetet. Hogy az orszäg megint fölvirägozzek, az elpusztült lakossägert kärpötläst kellett keresni, es idegen kezek sereny munkäjära volt szükseg, hogy a romok helyen üj elet keljen. A földült orszägok fejedelmei csakugyan ehhez az eszközhöz folyamodtak, es igy az 1241. evi nagy tatärjäräs egy nagyobbszabäsü gyarmatositäsra adott alkalmat, a mely azonti'il evszäzadokra sajätszerü belyeget nyomott az