Seite - 472 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

472 szigorú ítélete akadályozta meg a nyílt ellenségeskedés kitórését. De a nemesség és polgárság közötti meghasonlás megvolt, az elleuségeskcdést csak szította a szegényehh nemességnek a gazdagabb patriciusokra való irigykedése, a nagy tókepénzesek elleni elkeseredés. kik másokkal igen is éreztették felsóbbségóket, aztán meg a polgárok idegen származásának fólhánvtorgatása. János Albert, Sándor és I. Zsigmond királyok ugyan nem szúntek meg a polgárok at oltal- mazni ; s maga a polgárság is igyekezett legalább az idegen származást illetó szemrehányást elhárítani azzal, hogy megtanúlt lengyelúl, minek kóvetkeztében Krakó tnindinkább lengyel nemzeti színezetet nyert (a legrégibb lengyel nyom- tatványok egyike egy 1539-böl való német-lengyel nyelvkönyv); de mindezen tórekvések hiábavalók voltak. A nagyra törö nemesség valóságos harczot indított a városok eilen, melyek hatalma az egyre erósbódó támadás miatt mindinkább hanyatlott. A városok hanyatlásával a több századon át fónnállott gyarmatok is mind jobban beleolvadtak a nemzeti elembe, de azért sok helyütt eltórúl- hetetlen nyomai maradtak hajdani létüknek. Magukon a városokon, azok épúletein és a legkülónfélébb tórténeti emlékeken kivúl a kézmúvesség és ipar német eredetének tanújelei élnek a lengyel nyelvben is, melyek ha részben eilengyelesített alakban is, de azért még ma is világosan fóltetszó bizonyságai az illetó szók német származásának. Késóbbi idókben is kerúlt a németeknek tóbb izben alkalmuk arra, hogy Lengyelországban nagyobb számban megtelepedjenek. így a reformáczió korában, majd a XVII. században, végúl pedig a két szász eredetú király uralkodása alatt sok német vándorolt be az országba. Ezeknek a bekóltó- zéseknek alig maradt egyéb nyomuk a tóbbé-kevésbbé ellengyelesített család- neveken kivúl. minthogy a bevándorlók nagyon hamar ósszeolvadtak a belföldiekkel. Csak 1781-töl 1785-ig rendelt el II. József császár újabb tervszerú német gvarmatosítást Galicziában. A koronauradalmak egy része, a régi örökös bírói jószágok és gazdátlan nemesi birtokok szolgáltak e telepíté- sekre, melyek ezúttal teljesen a vidékre szorítkoztak. Igaz, hogy a városokban is számos német hivatalnok, katona és iparos család telepedett meg a múlt század végén és a mostaninak elején, de már ezeknek a bevándorlása teljesen ónkéntes és az illetók kórúlményeiból kóvetkezó volt. Ezeket a bekóltózóket is egészen magába olvasztotta már a második vagy harmadik nemzedékben a lengyel kórnyezet. A vidéki német gyarmatok azonban még máig is megvannak.