Seite - 490 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

490 édességekkel és méhsórrel kiuálják meg a vendégeket. Természetesen a tanítókat is megajándékozzák. A második komolyabb ünnep a fiúgyermek életében a bérmálásféle Bar-Mizva, a tizennegvedik évbe lépés alkalmával, a mikortól kezdve a felnóttek minden vallási kótelességét teljesíteni tartozik, s minden olv vallas i cselekedetnél, a melyhez tíz egyén jelenlétc szükségcs, ó is számít, továbbá imádkozni. bójtolni és minden reggcl a „tefilin" nevú imádság-szijakat magára illeszteni koteles. E szíjakon kis kemény bórkoczkák vannak, bcnnük pergamen- szalagokra írva a mózesi hitvallás, melvet péntek és szombat kivételével minden reggeli imádságnál a homlokükra és a bal karjukra illesztenek. Az ifjúvá serdúlt fiút e napon folszólítják a Thora olvasására, a rabbi a lelkére koti, hogv húségesen tartsa meg Mózes torvényeit és a talmud szabályait, a szertartás után szüléi házába lakomára hívott vendégek pedig megaján- dékozzák a fólavatottat. Ezzel egyúttal elkóvetkezik az idó, a mikor a serdúló ifjú számára élettársat keresnek. Szerencsére van a zsidóságnál egy intézmény, a mely már egyebütt is utánzásra talált, a „schadchen" (házasságeszkozló). Ennek pontos jegyzéke van az Osszes helvbeli eladó leányokról s házasúlni óhajtó ifjakról vagy férfiakról, valamint a máshová valókról is. Ez a jegyzék megbízható folvilágosítást ad az illetók koráról, családjáról, múveltségéról és kivánalmairól. A schadchen szivesen látott vendég a leányos házaknál, s mindig bóven el van látva ajánlatokkal. Megvesztegetó ajánlatokkal tudja elkápráztatni a szülóket. a legnagyobb akadályok legyózéséhez is ért, való- ságos diplomata ügyességével fonja-szóvi a tárgyalásokat, hogy két család kózt, a kik addig nem is ismerték egymást, rokoni kapcsolatot létesítsen, a miért a mindkét részról való hozomány három százalékát kapja jutalmúl. Az ilyen házasságkótéshez vakbuzgóbb családoknál majd soba sem kérdik a legkozelebbról érdekelt felek beleegyezését. sót ezek rendesen csak az ilgylet megkótése után tudják meg, hogy jegyesek; s a legtóbb ilyen házasság mégis boldog fókép azért, mert nagyou fiatalon kotik, a mikor a jellemek még nem alakúltak ki és így kónnyebben simúlnak egymáshoz. Boldogtalan párok számára pedig szintén kényelmes menedékúl kinálkozik a kónnyíi elválás. A lakodalmat rendesen a menyasszony szüléinél, a menyegzót pedig a zsinagóga ajtaja elótt, szabad ég alatt tartják. Ha a vólegény és a meny- asszony nem ugyanabból a helységból való, akkor a lakodalmat rendesen a két kozség kózótt kórúlbelül félúton álló korcsmában ülik meg, a hová mindkét részról hosszú rácsos oldalú szekereken viszik a vendégeket, a zené-