Seite - 491 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

4ôl szeket, meg az étel- és italnemúket. Az ilyen útszéli vendéglók természetesen legkevéshhé sem hasonlítanak a svájczi vagy Rajna-vidéki fogadókhoz, de elég jók az olyan emberek számára, a kik elég ritkán jutnak az élet derûlt perczeihez, s épen azért mohón kapnak minden oly vidámabb pillanaton, mely napjaik egyhangú szûrkeségét nagynéha megszakítja. A csárda hosszúkás fa épúletc két részre tagolódik. melyeket a padlózatlan pitvar és istálló választ el egymástól. Az egyik félben száll meg a vólegény a többi férfiakkal, a másikban meg a menyasszony a lakodalmi nóvendégekkel. A máskor oly csöndes falak közt valóságos boszorkány-zsinat keletkezik; lárma, vesze- kedés, káromkodás, énekszó, hahotázás, eszem-iszom ; a sárga földig berúgott kocsisok és zenészek csak novel ik az általános zenebonát, melyet csak a menyegzó ünnepélyes pillanata csitít le. Az Osszes jelenlévó nók a menv- asszony ôltôztetésével foglalkoznak. Hajába, mely utóbb olió ala kerúl, ártat- lansága jeléúl fehér selyem szalagot fonnak, és porrá tört czukrot hintenek, a mi édes jôvendôjének a jelképezése. A szoba kôzepén ül szokatlan méltó- sággal a még szinte gyermekded menyasszony, nói udvarától korúlvéve és lesütött szemmel várva vólegényét. Ez két férfi kiséretében, fekete selyem talárba öltözve s a fején czobolyprémes sipkát viselve jelenik meg, mely alól hosszan lógnak le halántékfürtjei ; oda lép a menyasszonyhoz és egy széles, nehéz szóvetú kütelékkel beköti a szemét, bogy ezentiil minden más férfi látására vak legyen. Ezen lefátyolozás (bekôtés) után a vólegény megint visszatér a férfiak szobájába, mi közben a nók nevetgélve komlóval hajigálják meg, bogy házassága termékeny legyen. Most mennyezetet állítanak föl, mely alatt a fehér vászon köntösben megjelenó vólegény s mellette két vófélye áll, mindegyik egy-egy égó viaszgyertyát tartva kezében. Valamint a régi egyiptomiak óseik mumiáit el szokták vinni ünnepeikre, bogy a legnagyobb orommámor közepette is a halálra emlékezzenek : ép úgy a zsidók is leg- nagyobb ünnepeikre a fehér halotti köntöst öltik föl, bogy a földi élet mulandósága jusson eszükbe legboldogabb pillanataikban is. Az elóimádkozó karával együtt üdvözlö dalt énekel, s a két fáklyavivó ünnepélyes léptekkel a lefátyolozott menyasszony elé megy, a kit két férjes nó kisér vólegénye elébe. A menyasszony a vófélyektól vezetve hétszer korúljárja jövendöbeli férjét, mi közben a kar örvendezö énekeket zeng. Erre nagy csönd támad. Az esketó, a ki a zsidó tôrvény szerint akárki is lehet, a vólegény kezébe arany gyúrút ad, és szótagról-szótagra lassan elébe mondja a következö szavakat, melyeket a vólegény a gyúrúnek újjára húzása közben mond utána : 62*