Seite - 493 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

493 zsidóság mélyebh rétegeibe, a hol az óskor hagyományai és nézetei még ma is erôs életúek. Minthogv a fiatal férj legtöbbnyire semmi mesterséget s egyáltalán a talmudon kivúl egyebet alig tanúlt. tehát az élet nehéz harczára ilv zsenge korában még különben sincs kellôkép fölszerelve, a szülék rendesen mindkét részról megegyeznek abban, meddig maradjon az if|ú par teljes ellátásra az egyiknek vagy a másiknak házában. Rendesen úgy tôrténik a dolog, hogy az új házasok egy-két esztendeig az asszony, és azután ugyanannyi ideig a férj szüleinél vannak ellátáson. Különben a lakás, berendezés, élelmezés kôltségei e népségnél amúgy sem valami tetemesek. A szoba egyik szogletébe beállítanak két nyoszolyát, szíikebb korúlmények közt egyet. e mellé legfölebb egy fa lócza kerúl, meg egy szekrény, s a szoba e szegletét pamutfüggönyök- kel választják el a többi részétól. A szoba kôzepén áll az asztal, mely ép úgy közös az egész háznéppel, mint a túzhely és a sütókemcncze. Ha a család szaporodik, vas kampót akasztanak a szoba mennyezetére, melyról négy zsinóron logó kosárban helyezik el az új esemetét. Valóságos madárfészek ez, csakhogy nem épen a legjobb levegóben. Az ilyen fölös népességú szobákban rendesen fa oszlopokon álló karzat fut köriil, melyen egészen közel a mennye- zethez hálóhelyek, asztalok. székek és bölesök helyezhetók el. Az ilyen Noe bárkájához hasonló lakás igen kevésbe kerúl, s a fútés, világítás ép úgy közös benne, mint a lakök nyomorúsága. Csupán péntek este ragyog az efféle szoba az ünnepi gyertyák világától. Kzt rendesen nagy takarítás és tisztogatás elözi meg. Minden család két-két gyertyát gyújt. Az asztalon párolog a leves, és a fúszeres halak átható illata betölti a szoba minden szôgletét; a pálinkás palaczk és a mehsörös serleg a családfó áldását várja, s huszonnégy órára az egész háznép leteszi az élet gondját és a hétkôznapok nyomoráról megfeledkezvén, vídám lakomához ül, bár az egész héten át alig laktak jól csak egyszer is. Rázendítik a szombati éneket, s a míg a gyertyavilágban tart, mesélgetnek egymásnak csudálatos tôrténeteket betegeket gyógvító, bénákat orvoslö, ördögüzö szent rabbikról, kik már a pokol fejedelmétôl is elragadtak nem egy áldozatot és besegítették az Isten országába. Lassan-lassan kialusznak a gyertyák egymásután, s vélük kialszik a szent szombat is, mely után újra kezdôdik a szegény emberek hétkôznapi nyomorúsága és keserves hajszája az élet kanyargös, tövises ôsvényein. Mcnnyire más a szombat este ragvogása a gazdag zsidók házaiban ! Minden szobában ünnepi világosság, az asztalok ezüstnemúvel dúsan terítve,