Seite - 496 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (2), Band 19/2

496 a megholt lelkének világít; a víz és a torio kendó ugyanannak tisztálkodására szolgál, ha az elkôltozése utátii elsó napokban netán csupa szokásból régi otthonát meglátogatná. A legkôzelebbi rokonok kissé behasítják a ruhájukat ama régi szertartás jelképezésérc, melylyel hajdan ilyenkor a zsidók az egész ruhájukat szélylyeltépték ; azután lábbelijóket levetve, a puszta padlóra ülnek, hamuval hintett tojást esznek. jób konvvét olvasgatják s a harmadik naptól fogva részvétlátogatásokat fogadnak, melyeknél azonban koszünés nélkül illik jónni-menni és szótlanúl kell ott ülni. Az elsô fokú gyász, melyet gyer- mekekért viselnek, nyolcz napig, a másodfokú harmincz napig, a harmadfokú egy egész esztendeig tart. Tizenegy hónapon át a megholtnak fiai, vagy czek híján erre fogadott egyének napjában háromszor elmondják lelkeért a „kadisch" nevú imádságot; a fiúknak semmiféle ünnepen sem szabad részt venniôk, de gyászruhát nem viselnek. A nôk nem hordják ékszereiket, de gyászruhát ók sem ôltcnek, csupán fekete kôtényt kôtnek maguk elé. A családban legkozelebb született gycrmek kapja az elhúnyt nevét, melynek e folelevenitésével ôrômet vélnek szerezni a megholtnak a másvilágon. Két napi Onnepélyes isteni tisztelettel üli meg a zsidó a szeptember vagy . október hónapokra eso újesztendót. Már egy hónappal elóbb kezdódnek az ezen ünnepekre vonatkozó vallási gyakorlatok. A zsidók azt hiszik, hogy az égben pontos jegyzéket vezetnek vétkeikról és érdemeikról, s hogy újév napján állítják fol a kettó mérlegét, engesztelés napján pedig meghozzák az itéletet, melyet azonban csak a sátoros-ünnepek hetedik napján hirdetnek ki. E végzetes napokban, a mikor még a vallás tanításai szerint búnbánat, vezeklés, alamizsnálkodás által el lehet a balvégzetet hárítani, elképzelhetjük, mi mindent elkóvetnek a fenyegetó itélet enyhítésére. A délelóttóket egészen imádkozásra szentelik, sót a délutánok és esték egy részét is. Újév másod- napján a délutáni ájtatosság után az egész hitkózség valamely folyóvíz partjára megy,' ott imádkozik és jelképesen a habokba meríti búneit azzal, hogv zsebeit. melyekben néhány kenyérmorzsa van, ki-ki a vízbe üriti. Az újév-napok és az engesztelés ünnepe kózé esó hét nap imádsággal és búnbánatban telik el. Mindenki szorongva s még a folvilágosúltabb zsidók is némi áhítattal várják a nagy nap folviradtát. Rokonok és jó ismerósok hangos sírással adják át egymásnak jó kivánataikat. A haragosok is kibékúlnek legalább róvid idóre, s kôlcsônos bocsánatkéréssel kezet nyújtanak egymásnak. Mindenki megbocsátja az év folyamán másoktól elszenvedett boszantásokat, rágalmakat és ellenségeskedéseket ; azután úgy búcsúznak el egymástól,